Valaki elolvassa ócska sirámaimat és ad tanácsot?

Olyan lány vagyok, olyan nő, aki nem hülye, de nem is kiemelkedően okos, nem csúnya, de nem is egy feltűnő szépség, nincs rossz alakom, de nem is vagyok egy bomba testű. Egyfelől nincsenek problémáim önmagammal, de sosem voltam igazán elégedett. Mindig vágytam másra, többre, ami magamat illeti, de sosem közeledtem ezekhez a célokhoz, álmokhoz.

Megismertem egy lányt, nem lettünk barátnők, de kedves ismerősöm lett. Őbenne minden megvan, ami valaha lenni akartam magam is. (Nem leszbikus kérdés.) Szeretném, ha jól össze tudnánk barátkozni, tanulhatnék tőle, magával húzhatna, a barátnők gyakran elkezdenek hasonlítani. De nem hiszem hogy különösebb barátság lenne köztünk, nem hasonlítunk eléggé.

Intelligens, okos lány, aki nagyon vagány, de tudja a határokat. Kedves, segítőkész, nem kirekesztő, hanem barátságos. Van egy nagyon belevaló, kalandvágyó oldala, ami a kulcsa annak, hogy miért olyan, amilyen mindig is szerettem volna lenni. Van egy olyan oldala is, ami gyermekien aranyos, cuki, ezért meg mindenki kedveli és meg akarja védeni, szintén olyasfajta báj ez benne, amit mindig is szerettem volna magaménak tudni. Tetszik sok minden más is benne, máshogy éli az életét mint én, szeretném ha én is hasonlóan élhetném. És aztán ott van a külseje, merthogy szerintem nagyon szép. Az arca egyszerűen smink nélkül, minden körülmények között is nagyon szép. Izgalmas az arca, de nem tudom elmondani ez mit jelent. :D Hosszú haja van, amit ragyogóként tudnék jellemezni, megint csak megjegyezném, sosem sikerült még lapocka aljáig sem megnöveszteni a hajamat, mert addigra iszonyatosan törik, villás végű hajszálaim lesznek, és le kell vágni egy 5-10 centit.

Nem akarok azért ömlengeni róla, ő is csak ember, nyilván vannak hibái, sok nehézsége. Csak be akartam mutatni, hogy nekem, aki olyan vagyok amilyen, ő minden olyat megtestesít, ami lenni szeretnék, de sosem kerültem hozzá közelebb, hogy olyanná is váljak.

Ez a dolog egyik oldala. És most jön a másik.

Jelenleg nincs barátom, de nem jellemezném rosszként a magánéletemet. Mikor megismertem ennek a lánynak a barátját, hát először csak annyit láttam, helyes, de nem is vártam mást. De aztán beszélgettem vele, megismertem nagy vonalakban hogy mi fán terem, és hát elvette az eszem. Folyton róla vannak szexuális fantáziáim. Minden film főszerepében magunkat látom. Mit meg nem adnék érte, hogy egyszer úgy nyúljon hozzám. Mit meg nem adnék, hogy egyedülállóként ismertem volna meg, észrevenne, és összejönnénk. Persze ezek csak ábrándok. Elnézem a dús ajkait, és arra gondolok, nem akarok senki mástól csókot, csak tőle, vagy valakitől akinek olyan a szája mint neki. Elnézem a kezét, karját, és bár nem különleges, attól még szexi, és arra gondolok, vagy azokat akarom érezni a meztelen testem domborulatain, vagy semmiféle kezeket.

De egyébként meg szánalmas vagyok. Képzeljétek, egyszer vérvétel után voltam, eleve gyengén, ezen kívül dehidratáltan, és mikor találkoztam vele, és megugrott a pulzusom, rosszul lettem, konkrétan majdnem elájultam, már elment a látásom, nem gondolkodtam tisztán, fura volt már a hallásom is, épp csak azért nem veszítettem teljesen eszméletemet, mert egyből lefektettek és megemelték a lábamat. Mivel vele beszélgettem, ezért is lettem ugye úgy rosszul, ő volt aki megtartott, ölbe vett, bevitt, stb. Hihetetlen, hogy amikor a leginkább lett volna mit kiélvezni vele kapcsolatban, akkor azt se nagyon tudtam, mi történik. :P