Van valaki akinek sikerult megtalalni, mrgszeretnie, békét kötni önmagaval?

Nálam a sport és az egészséges életmód vált be. Illetve a tanulmányaim során 1-1 siker mindig több önbizalmat ad és ez kihat a testképemre is. Mióta egészségesebben élek, nem fogytam, szerintem a testem se változott olyan sokat, de mégis elégedettebben nézek a tükörbe. Illetve ami még sokszor segít, az az önkielégítés. Szerencsére elég nagy a libidóm, és emiatt is jól érzem magam, pedig nincs barátom.

18/L

Nekem a sport/teológia/filozófia/tanulás és elmélkedés magamon adott tartást. Ugyan olyan sebezhető maradtam, de már nem félek ettől, lényegesen hamarabb talpra tudok állni bármi történjen.

30/f

Érdekes volt olvasni a többieket. Többen írták a sportot, ami az én életemben sose játszott túl nagy szerepet, sose volt benne sikerélményem. De talán érdemes lenne megpróbálni mégis.

Jelenleg nehéz szakaszban vagyok, még az elején tartok a kifelé, illetve a befelé vezető úton. Párkapcsolatban élek, de egyre erősebben érzem azt, hogy ez nem az én dolgom, igazán csak akkor találhatom meg saját magam, ha egyedül vagyok, legfeljebb valami kötetlenebb kapcsolatban.

Szeretem őt, de egyelőre anyagilag is függök tőle. Sajnos nem volt túl sok szerencsém ahhoz, hogy önálló egisztenciát építsek, így nem könnyű a dolgom. Segítségre lesz szükségem, de egyre inkább látom, hogy ezt a segítséget nem feltétlenül a párkapcsolatomtól remélhetem.

Önismeret, megváltozott világszemlélet. Sokat dolgoztam a múltbeli hibáimon, a saját felelősségem felvállalásán, stb. Már nem gyűlölöm magam, a világot. Következetes vagyok, nem gyártok kifogásokat.

Mindemellett megjött a belső béke is. Törékeny és óvni kell és dolgozni rajta folyamatosan, de itt van. Nem dacból épül. Nem a juszt se, csakazértis miatt.

Én régen társfüggő voltam, ha véget ért egy kapcsolatom, azonnal másikat akartam, mert azt éreztem, megőrülök egyedül. Aztán a legutolsó komoly kapcsolatom után megpróbáltam egyedül lenni. Iszonyatosan kínlódtam, nem találtam a helyem a világban. Rá egy hónapra lett egy kapcsolatom, de nem komoly, hanem egy megegyezés volt köztünk, hogy remekül működik a szex, nagyon jól érezzük magunkat együtt, de nem több. Sajnos én beleszerettem, ő csak manipulált, úgy csinált, mintha részéről is komolyabb lenne, de erről szó sem volt. Pontosan tudta, miket kell mondania, hogy levegyen a lábamról és míg az érdekei úgy kívánták, ez működött is. Aztán egyik napról a másikra eltűnt, majd pár nap múlva visszatért ... ez így ment párszor, míg meguntam és szakítottam.

A kis történetet csak azért írtam le, hogy picit érhetőbb legyen, miért döntöttem úgy, hogy most egyedül szeretnék lenni. Én hiszek abban, hogy mindig olyan embert vonzunk be az életünkbe, aki tanít minket valamire. Ő arra tanított, hogy nem szabad csak azért belemenni valamibe, mert egyedül nem működik. Pontosan azt a bizonytalanságot kaptam tőle, ami bennem volt az elmúlt években. Magyarul tükröt tartott elém.

Most azon dolgozom, hogy minél többet nézzek befelé. Én is elkezdtem ugyan edzeni és jobban odafigyelni magamra, de nem ez tölti ki minden gondolatomat, magyarán én nem a testformálásba menekülök. Inkább önismerettel foglalkozom, ehhez szakember segítségét is igénybe vettem, aki jó sok blokkot segít feloldani magamban, amit a gyerekkorom és a rossz kapcsolataim tettek belém.

Igen, egész jól megy a dolog. Mondjuk mindig jól viseltem az egyedül létet, de vágytam párkapcsolatra is. Amikor tönkre ment a házasságom akkor kezdtem igazán befelé nézni, megerősíteni önmagamat. A válást így könnyen túléltem, bár volt egy gyászidő, de túltettem magam rajta. Most nincs bajom az egyedülléttel, bár megint kezdek befordulni, talán nyitni kéne.

N 40