Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit gondolnátok erről a nőről? Csak az én véleményem az, hogy minden nőnek KELL egy társ, egy férfi az életébe, aki segít, védelmez. Stb?
Tegyük fel van egy 32 éves nő, aki egyéb okok miatt egyedül neveli a kisgyermekét. (a miértekbe most ne menjünk bele) A lényeg az, hogy közel 2 éve nem volt kapcsolata senkivel és egyáltalán nem is akar már az életébe férfit, még egyéjszakás kalandot sem. Rendezett körülmények között él, csinos, talpraesett nő, segítségre nem szorul és mondhatni minden megvan. Személyes találkozókba nem megy bele, amit kerek perec meg is mond, csak és kizárólag virtuálisan szeretne beszélgetni.
Nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen nők...
Nőként azt mondom, hogy nem, egyáltalán nem KELL minden nőnek társ. Én 4 évig voltam ugyanígy egyedül egy rossz kapcsolat után (csak gyerek nélkül), baromi jól éreztem magam. Nem ismerkedtem párkapcsolati céllal egyáltalán, csak azért adtam fel ezt végül, mert megismerkedtem valaki olyannal, aki minden téren tökéletes volt számomra, mára ő a férjem. Ennél alább viszont nem adtam volna, mert teljes és kiegyensúlyozott életem volt egyedülállóként is.
Segítség, védelmezés? Minek? Mindent, amit elértem az életben, egyedül értem el, határozott vagyok, talpraesett, egyedül is egy teljes ember, nincs szükségem védelmezésre.
"Mindent, amit elértem az életben, egyedül értem el, határozott vagyok, talpraesett, egyedül is egy teljes ember, nincs szükségem védelmezésre."
Persze, nyilván az égvilágon semmit sem jelentett a családok vagy a baráti köröd...
"Persze, nyilván az égvilágon semmit sem jelentett a családok vagy a baráti köröd."
Az egyedült természetesen párkapcsolati értelemben értettem, hiszen erről szólt a kérdés is. Mellesleg alkoholista, bántalmazó családban nőttem fel, amióta kitörtem onnan (bő 10 éve), megszakítottam velük minden kapcsolatot, szóval családom például nincs, igazán sosem volt. Baráti köröm van, de nem ők egyengették az utamat, az életemet én építettem fel, nem mások. Tetszik, nem tetszik, ez van.
#1
#8
Ugyan. Maximum azt "kaptam tőlük", hogy úgy megedzett a gyerekkoromban elszenvedett otthoni terror, hogy később egy kudarc sem tudott a földbe döngölni. De most akkor ez az ő érdemük, nem az enyém, hogy túl tudtam jutni rajta? Nevetséges, ne haragudj. Sok év kemény munkával, tudatos önismeret és személyiségfejlesztéssel értem el azt az állapotot, hogy teljes és kiegyensúlyozott embernek érezzem magam egy abszolút lelki roncsból, ezért is vagyok ennyire büszke rá, nem az egóm miatt.
Ráadásul nem egy nőt ismerek, aki hasonló élettörténettel és hasonlóan erős személyiséggel rendelkezik. Ha szerinted ilyen csak a mesékben van, akkor csak sajnálni tudlak, mert elég rossz környezetben élhetsz.
9: Mondjuk ha nem egy értelmiségi környezetben nevelkedsz, amiről az írásod árulkodik, akkor kétlem, hogy beírod valaha a google-ba, hogy "személyiségfejlesztés". Ezt konkrétan a szüleidnek köszönheted.
Valahogy a 426. szövőipari szakmunkás elvégzése után nem ez az általános, pedig valószínű, bőven lenne rá igény ott is. És az is lehet, hogy utána az egyéb körülményeid se tették volna lehetővé, hogy ilyen flancos hobbid legyen mint az önismeret.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!