Miért nem keres mást, ha velem ennyire rossz?

Már 5 éve vagyunk együtt, de néha rájön a "piszkálódás".

Nagyon meg tud ezekkel bántani lelkileg.

Pl. tegnap elmentünk vásárolni. Próbáltam bikinit, ruhát és amikor bekukucskált a fülkébe első szava mindig az volt, de husis, dagi vagy. Ez a méret se jó rád...

Nem értem minek kell mondania, mikor tudja nagyon jól, hogy ez a gyengém.

Nem mondanám magam daginak. 2,5 éve tornázom, próbálok normálisan enni. Fogytam is 4 kg az elmúlt időben. (Kb. 2-3kg a felesleg még). Én soha nem szólok be neki ilyenért, pedig eléggé nagy a pocakja. De nem akarom bántani. Meg magát tökéletesnek látja.

A másik dolog.

Mások vagyunk. Ő szereti a (lány) társaságot. Velük elmenni csavarogni. Én viszont inkább "magányosabb" típusnak mondanám magam. Egyedül is elmegyek bárhova, nem kell társaság, hogy jól éezzem magam.

És amikor ez a két szemlélet találkozik jön a nagy veszekedés.

Mikor a párom lát jó csajokat mindig megjegyzi miért nincsenek ilyen barátnőid...

Meg soha nem jön el velünk senki ( pláne olyan aki jól néz ki).

Van egy nagyon jó és régi barátnőm. Ő viszont külföldre költözött. Mikor itthon van akkor sem jönne el, mivel ki nem állhatja a páromat a dolgai miatt.

A többieket inkább jó ismerőseimnek/ kollégáimnak mondanám. Egyik nap találkozzam egyik régi osztálytársammal. Utána mondogatta, hogy írjak már neki, meg hogy hívjam el valahova. Nem tudok mit gondol, kb. 10 éve nem is beszéltem vele most is csak köszöntünk egymásnak. És akkor azzal indítom a beszélgetest, hogy gyere már el velünk valahova??? Már retteget a hétvégéktől mikor megkérdezi, hogy ki jön velünk (mozi, strand stb). És válaszom hogy senki. Kiakad, hogy ő ezt így nem bírja, meg neki soha nem ilyen volt az élete. Mindig nagy társasággal mentek. Most meg 5 éve nem is állhat szóba senkivel ( mondjuk ez azért nem így van!!).

Ha ennyire nem érzi velem jól magát miért nem keres mást?

Velem van a leghosszabb kapcsolata, a többi pár hónapos volt.