Lehet, hogy extrém kérdés, de elgondolkodtam rajta: szülnétek gyereket egy meleg barátotoknak?

A hármassal értek egyet. Amit leírtál, azért az elég biztos környezetnek tűnik számomra. (15 év barátság, a másik fél esetében 6 év párkapcsolat - mindez elég jó alap gyerekneveléshez)

Úgy gondolom viszont ne mástól várd, hogy mondja meg mit tegyél, hanem dönts a saját belátásod szerint. Ha tényleg szeretnéd akkor ne félj belevágni, ha úgy érzed már csak ez hiányzik az életedből, hogy boldog legyél hát rajta. Ha később mégis bekopogna az ajtódon a szerelem egy megfelelő ember személyében, annak hogy neked gyereked van egy meleg pár közös gyerekeként nem kell, hogy gondot okozzon a későbbiekben, hiszen nyilvánvaló, hogy hasonló értékrendű párt keresel, mint amilyen te is vagy. :)

Mielőtt azért belevágtok, nagyon fontosnak tartom hogy mindent nagyon alaposan átbeszéljetek, nehogy később megromoljon a kapcsolatotok emiatt és a születendő gyerek igya meg a levét egy esetleges vitának.

Jaguar-Warrior

Köszönöm, nem jól értelmeztem, valamiért azt gondoltam csak a barátja meleg, viszont kapcsolatban van egy nővel (???) Fogalmam sincs miért gondoltam így, talán csak azért mert a környezetemben van pár ilyen.

Én továbbra is azt írom, nem szülnék, több okból sem, de amiket előttem leírtak páran azokra nem is gondoltam, a pereskedés pl. Én semmi esetre se vállalnám be.

Te beteg vagy.

Normális emberrel kell gyereket csinàltatni

Nézd, én úgy írok, hogy az általad is említett felváltva neveljük a gyereket szituációban vagyok az exemmel. De ez nem teljesen úgy működik, ahogy - szerintem - te elképzeled.

Az első évben a gyereknek 99%-ban az anyára (vagy az elsődleges gondozójára) vagy szüksége. Olyankor nincs lehetőség passzolgatásra, hogy pár nap itt, pár nap ott, mert a csecsemő számára EGY kötődési személy van, mindenki más csak másodlagos. Ez fejlődéslélektani alapvetés. A csecsemőnek ugyanis nincs még énképe, ő nem tudja magáról, hogy külön entitás, hanem egynek érzi magát az anyjával. A csecsemőnek nincs ún. tárgyállandósága, tehát neki nem lehet elmagyarázni, hogy attól, hogy nincs melletted az anyukád, attól ő még van, szeret téged, gondoskodik rólad. Egy csecsemőnél ez úgy működik, hogy ha anya nincs jelen, akkor megszűnt létezni, ami bizonyos életkorokban (a szeparációs szorongás idején) halálfélelemmel tölti el a csecsemőt/kisgyermeket.

Egy éves kortól nagyjból 2 éves korig fokozatosan zajlik az elsődleges kötődési személyről való leválás, az éntudat kialakulása. Addig - ha egészséges személyiségfejlődést szeretnél biztosítani a gyermeked számára - gyakorlatilag lehetetlen ide-oda passzolgatni, ezzel ugyanis nagyon súlyos traumának tennéd ki a gyermeked.

Még ha egy éves kortól, fokozatosan, apránként építenétek fel valamilyen kvázi-szülői kapcsolatot a meleg párral, az akkor sem lenne ugyanolyan, mint ha közös háztartásban nevelkedne a gyermek. Nekik nulláról kellene felépíteni a kapcsolatot a gyermekkel, ami soha nem lehet olyan szoros kötődés, mint az elsődleges kötődési kapcsolat.

Ebben bizony benne van az, hogy a gyerek 1 nap után már haza akar menni, a megszokott környezetébe, hogy a számára "idegen" személy nem tudja megnyugtatni, ott nem érzi magát biztonságban.

Kötődés szempontjából kicsit hasonló, hogy pl. a gyermekem kicsi kora óta szoros kapcsolatot ápol a nagyszüleivel (az én szüleimmel), sok időt töltött velük, de náluk aludni nagyon sokáig nem volt hajlandó.

Közben ugye elváltam, tehát az apukájával is rendezni kellett a kapcsolattartást, a megosztott felügyeletet. Évekbe telt, mire a gyerekem megszokta a kétlaki életet, nagyon fokozatosan. Kb. kisiskolás korára állt erre készen érzelmileg úgy, hogy addig ugye együtt, egy háztartásban nőtt fel az apjával, tehát egy már eleve szoros kapcsolatban kellett megoldani, hogy vele is lakjon. Így sem volt egyszerű!

Szóval szerintem amit kitaláltatok, az nem járható út, legalábbis nem egyszerű. Vagy kicsi kortól traumatizáljátok a gyereket és akkor - kényszerűségből - megszokja az ide-oda passzolgatást, de a személyisége sérül; vagy fokozatosan építitek fel a kapcsolatot, akkor viszont sok-sok év után lehet eljutni az elképzelt szintre, de akkor a meleg párnak nem lesz "saját" gyermeke.