Normális hogy megijedek ettől a helyzettől?

A parommal 1eve vagyunk együtt. Regebbrol ismerjük egymást, eddig siman ment a kapcsolat. De az utóbbi időben megremit pár dolog a jovonkkel kapcsolatban. Ő nevelo szuloknel nevelkedett de tartja a kapcsolatot az igazi szuleivel is. Van egy gazdasaguk es szeretnék ot is bele vonni ezzel nincs is bajom. Van mar egy telke es most tervben van a ház építése neki/nekünk. Viszont en egyre kenyelmetlenebbul erzem magam mióta bejött ez az ötlet. Én mindig is ugy gondolkodtam hogy jobb külön utakon járni a saját labunkon megállni és magunknak megteremteni mindent. Tartok tőle hogy kesobb sok vita lesz ebből a helyzetből. Parom persze ugy gondolja hogy de hat kapunk egy hazat es nem lesz rajta hitel meg semmi milyen jo lesz. De szerintem mindennek megvan a hatul utoje is.Nem szeretném ha vissza mondanak nekünk hogy "mert mi epitettuk a hazatokat". Parom dolgozik en sajna fél éve munkát keresek kisebb nagyobb sikerrel. Mindent elvallalok konyhan is mosogattam de az apja igy is olyan véleménnyel volt rólam hogy én nem is akarok dolgozni. Paromnak szerencseje volt egyből felvették az első helyre ahová jelentkezett. A szulei támogatják most a kamion jogsit fizetik ki neki,az édes apja vett neki kocsit 400ezer ftert nagyon szereti őt..ő tud előre haladni. Én meg csak azt érzem hogy egy helyben toporgok és haszontalan vagyok melette. Az én családom nem az a tipikus tamogatos fajta. De attólmég szeretem őket. Ez a dolog is aggaszt hogy 35-40kmre leszek tőlük ha tényleg elkezdődik ez a haz építés. Félek hogy ha elérkezik az össze költözés még kenyelmetlenebbul fogom erezni magam mert "nem raktam bele semmit" nem erzem fernek hogy lakok valahol ahol 2 szalmaszalat nem tettem keresztbe ugymond. :( persze nyilvan segitek mindenben amiben tudok de vhogy még is ez az érzésem. Bizonytalan vagyok a jövővel kapcsolatban félek hogy melettem nem lesznek ott a csaladtagjaim ha tamogatasra lesz szükségem. 23/L