Éreztél már bűntudatot?

Nagyon sokszor...

Ami a legjobban bánt az az, hogy apámnak azt mondtam anno, hogy nem szeretem és hagyjon békén. Pedig szerettem és nagyon hiányzott! De egyszerűen nem tudtam már a gyalog szerepét játszani a szüleim sakktábláján belefáradtam. Így döntenem kellett, hogy az apám vagy anyám. A helyzetemet az megkönnyítette, hogy apámnak volt új párkapcsolata és új családot is alapított, ő rendeben lesz nélkülem, ha kilépek az életéből. De anyámnak csak szinte én voltam. Instabil volt érzelmileg, és túl volt már egy öngyilkossági kísérleten is. Csak én tartottam benne a lelket. Úgyhogy anyámat választottam. De bánt, hogy sok év kieset apámmal, és azt az időt semmi nem hozhatja vissza. Illetve a kapcsolatunk soha nem lehet olyan, mint amilyen lehetett volna.

És neheztelek anyámra azért mert a személyes gyűlölete erősebb volt, mint a gyereke érdekei. És ha tényleg apám akkora szemét volt, akkor elvette tőlem a felismerés lehetőségét.

Mindenkinek van itt gyk-n egy kriptintja. Egy kérdés kör amiben érintet és sérelmezett és fájdalmas. Vannak a szülők kik felőrlődtek a gyerek utáni harcba, vannak itt párkapcsolatilag sikertelen emberek akik a másik nemet utálják... nekem pedig ez a két marakodó szülő a saját kriptonitom. Ez az a kérdéskör ahol nálam mindig előjön a múlt és abszolút elvesztem az objektivitásom.

Megbántottam, de másnap megbeszéltük, azóta sem téma. :)

Gyakorlatilag mindent megbeszélünk, így nincsenek súrlódásink sem.