Miért érzek bűntudatot?

Mennyi ideig voltatok együtt?

Volt szexuális kapcsolat? Genitális aktus?

Aha. Hát azt biztos tudod, hogy ez az egyetlen működő szerelmi kötés. Téged megkötött, őt elriasztotta.

Természetes, hogy bűntudatot érzel, ha ilyen erős kötelék van köztetek.

Ő meg kapcsolatfóbiás. Az mindig az intimitás vagy közelség egy előrelépésekor idézi elő az eltávolodást, klausztrofóbiához hasonló pánikot.

Nekem is volt ilyen barátnőm. Azt tudom rá mondani, hogy szard le!

Én is úgy éreztem, hogy nem nagyon akarok mást csak őt... sőt, néha még most is gondolok rá, pedig már 2,5 éve volt.

A szakításunk oka pontosan ugyanez volt, még azt is hozzátette hogy lehet megbánja majd később de most így gondolja. Szerintem betanulják az általános szöveget valahol :D

Utána 8 hónapra rá lett egy másik barátnőm de úgy, hogy mondtam neki hogy nem szándékozom barátnőt találni mert az előző szakítás is mocskosul fájt. Végül aztán annyira aranyos és kedves és ragaszkodó volt, hogy nagyon megkedveltem aztán utána tényleg ő lett az életem szerelme. Viszont az irónia újra ott van, mert kicsit több, mint 1 hónapja szakított velem. A történelem megismétli önmagát... ugyanazt élem át csak sokkal-sokkal jobban fáj, mert benne tényleg 1000%-ban megbíztam és azt hittem ő is bennem és nagyon szerettem és azt hittem ő is engem. Aztán egyik nap minden magyarázat és szinte szavak nélkül lépett... az utolsó puszit munkába indulás előtt adtam neki. Mire hazaértem nem volt ott... reggel láttam utoljára. Nem tudom az okokat, nem tudok semmit. Amikor hazaértem, akkor egy pillanat alatt szertefoszlott minden... a közös álmok, a céljaink, tervek a jövőre nézve és a közös boldogság. Nem volt semmi csak a nagy üresség. Hetekig nem tudtam mit kezdeni magammal de még most is ez van nem véletlenül írogatok itt.

Szóval nem tudom... ha tudnám mit rontottam el 2 vagy 3 lánynál is, lehet megpróbálnám újra. De nem tudom, így nagy eséllyel leszarom innentől kezdve őket. Ha valaki akarja, leszek a haverja de hogy minden féltett titkomat és gondolatomat elmondjak valakinek ezek után vagy közös jövőt tervezzünk és hasonlók.. az ki van zárva. Én nem akarok beleőrülni az ilyen szakításokba. A barátaim a szemembe mondják ha bajuk van velem és évtizedek óta a barátaim, bármiben számíthatunk egymásra. Azt hittem egy lánnyal is működhet ez, de csak a gyáva menekülés...

Pedig nagyon szerettem, bármit megtettem és megtettem volna érte. Nem volt elég. Arra se volt képes, hogy elmondja normálisan mi a baja és engem okol, hogy én állítólag nem hagytam. Nem gondolom ezt... akár le is írhatta volna ha tényleg így érezte de semmi. Szó nélkül lépett úgy, hogy egyik nap még "eljátszotta" mennyire szeret, hozzám bújt, stb. Következő nap meg sehol senki és azóta csak az üresség.

Ne érezz bűntudatot, szerintem a lányok 90%-a ilyen.

Egyet még megér, annyira nem vagy idős :)

Én 25 vagyok, én sem vagyok idős de az ilyen és hasonló esetek szétcseszik az életemet és a munkahelyemen meg sehol nem tudok koncentrálni. Ha van valaki, az támogasson és őszinte és komoly legyen, én 25 évesen már normális kapcsolatot akartam nem ilyen gyerekes hülyeséget, de már kezdek beletörődni hogy olyan nem lesz :D

Szerencsére vannak barátaim meg kollégák akikkel eltelik a nap és van hobbim is, de azért szar dolog az egyedüllét.