Milyen számotokra a tökéletes otthon és család amit soha nem hagynatok el senkiert és semmiért?

Elhagyni? Ha nincs rá súlyos ok ,sose tettem ilyet. Nem kell ahhoz tökéletes párkapcsolat, meg család, hogy csak akkor ne hagyjak el valakit...

Hogy milyen számomra a tökéletes család? Van legalább egy gyermek, ezen felül jóindulatú ember volna a feleségem, ha volna és meg van legalább alap szinten a testi-lelki vonzódás. Ezen felül nem fenyeget minket se az éhhalál, se elektromos áramhiány, se víz hiány. Mondjuk egy erdei forrás mellett, napkollektorral és napelemekkel ez esélyesen megoldva.

Nekem ennyi már tökéletesen elég volna.

Vagy inkább arról szól a kérdés, hogy mi az idea? Hogy írjam körül, számomra mi a "luxus", a csúcs, a tökély? (Bár olyan sokban az se térne el a fent általam írtaktól egyébként.)

Majdnem tökéletes, ami van.

Meleg, otthonos, ahol mindenki nagyon szereti egymást.

Ketten lakunk, még egy kis ideig :) Ha már hárman, elköltöznénk kertes házba, na, akkor tényleg tökéletes lesz minden.

Egye penész, írok a plusszokról is még, úgy döntöttem. De csak ami hirtelen eszembe jut:

az volna az igazi az imént említetteken felül, ha érzelmileg és intellektuálisan kölcsönösen inspirálnánk egymást a leendő párommal. Ehhez tehát az kell, hogy az ő tudata is legyen kellően nyitott, rugalmas, befogadó.

És vegetáriánus legyen ő is, meg a gyerekünket is így nevelnénk. (Egyre több példa van rá, és áldásos, jól működő hozzáállás)

Legyen anyának való a lehetséges feleségem, szeresse ő is a (kis)gyermekeket és legyen neki is érzéke a nevelésükhöz, gondozásukhoz.

Esetleg mindez félnomád élettel egybekötve.