Mennyire vagy joban parod csaladjaval, milyen idokozonkent talalkozol veluk?

A családja nagy részével jó kapcsolatban vagyok, de a nővérétől a hajam az égnek áll.

Iszonyúan nehéz természet.

De a párom kedvéért havonta 1 alkalmat kibírok. Kerülöm a kínosabb témákat, amin biztos, hogy összekapnánk, ha meg kötözködni próbál egyszerűen nem megyek bele a vitába vagy elengedem a fülem mellett, amit mondd.

A párom is szokott egyedül is menni látogatóba vagy, ha segítenie kell valamit, amihez én nem kellek.

Az én családomban is van nehéz eset, de a párom is ugyan így szemet huny felette, így nincs probléma.

Felesleges plusz veszekedésekkel vagy hisztikkel nehezíteni az életünket.

Ha meg valamelyikünknek nagyon nincs kedve menni, egyszerűen nem megy. Nem szoktunk belőle ügyet csinálni, a családnak meg azt mondjuk, hogy más dolga akadt, így ők sem akadnak ki, hogy jajj, miért nem jött el a férjed vagy én, miért nem mentem el.

Nálunk kötelező pofavizit van, hiába nem vagyunk jóban.

Majdnem rá is ment a kapcsolatunk erre. Más komolyabb konfliktusunk pedig szinte nincs is.

A szülinapokra el kell mennem, ülök csöndben, ha kérdeznek válaszolok aztán rohanok haza amint lehet.

Párom sajnos nem hajlandó belátni hogy nem normálisak. Habár látja ő, csak nem akarja látni.

Mindkettőnknek "nehéz eset" a családja, amit mi magunk már megszoktunk, megtanultunk kezelni, de egymástól nem várjuk el. Cipelje csak mindenki a maga keresztjét, támogatjuk benne egymást, de nem vonódunk be a szükségesnél jobban egymás családi problémáiba.

Veszekedés nálunk nincs, sőt, inkább megy a képmutató jópofizás, miközben tudom, hogy a párom anyja egy kanál vízben meg tudna fojtani. Az én anyám meg "nevelni" akarja a páromat, ami neki értelemszerűen terhes.

Úgyhogy évi egy-két közös pofavizit nekünk bőven elég egymás családjából, külön tartjuk velük a kapcsolatot.