Más is közvetlenebbül viselkedik ellenkező neműekkel, mint, ahogy azt a párjának elmondaná?

más kultúrákban nem elfogadott dolog ennyire a férfi-női kapcsolat ilyen szinten, csak a párjukkal...

de ez nem az a kultúra...itt átöltözhetsz valaki előtt anélkül, hogy nép megkövezne, vagy megölelhetsz valakit barátságból...

a párodnak nem kell mindenről beszámolnod, elég ha tudjátok, hogy hol a határ amit még mindketten elfogadtok...

23F

Nem tudom, más hogy csinálja, de én nagyjából úgy, ahogy te, azzal a kitétellel, hogy ha már kettesben találkoznék (sütiznék, kávéznék) egy ellenkező neművel, akkor azt egész biztosan elmondanám a páromnak. A masszírozás pedig nekem már túl intim, ezt nem engedném egy "idegen" pasinak.

Szóval az én erkölcsi normáimon ezek a dolgok már túlmutatnak.

Elvi síkon már többször beszéltünk a párommal arról, hogy mindketten normálisnak tartjuk, ha egy ellenkező nemű megbirizgálja a fantáziánkat, amíg nem adunk teret a dolognak és nem lépünk a tettek mezejére. (Nekem a "randizás" már a tettek mezejére lépés, ha nem kimondottan baráti viszonyról van szó. Abba viszont nem fér bele a bókolgatás...)

Nem számolok be arról a páromnak, ha tudom, hogy bejövök valakinek és ez legyezgeti a hiúságom, mert ismerem annyira, hogy tudom, óhatatlanul elkezdené magát összehasonlítgatni az illetővel. A gondolataimért nem felelek, a tetteimért viszont igen. És nem tennék olyat, ami fordított esetben rosszul esne.

Szerintem ez egyénenként eltérő hogy ki mit tart soknak.

Pl. nekem eszembe nem jutna bármelyik kolléganőmet elhívni sütizni, kávézni, megmasszírozni a hátát, stb. Egyszerűen mert tudom hogy ha ezt a párom látná, rosszul esne neki. Másrészt nincs is igényem ezekre.

Egyszerűen nem teszek olyat amiről tudom hogy fordított helyzetben nekem is rosszul esne.

És így hazudnom, tagadnom sem kell otthon, mert nincs mit.

De akinek igénye van erre, az vállalja otthon a kegyes hazugságokat, elhallgatásokat is. Egy idő után úgyis kiderülnek legalább rész igazságok, amik nem fognak jólesni a másik félnek...

Nem, én ha valakit a páromnak tartok, nem hazudok neki.

Egy érett ember meg tudja, hogy tetszés és szerelem nem ugyanaz.

Nem viselkedem ugy, amit kifejezetten titkolni kene, de nem is ebbol allnak a napi beszelgeteseink, hogy mi van mas pasikkal. Ha rakerdezne barmire, valaszolok, felolem a messengert is vegigolvashatna, van olyan beszelgetesem ami kulso szemmel lehet illetlennek tunhet, de nincs mogotte semmi komolysag, szoval amiatt sem aggodnek.

Nekem a barmifele fizikai kapcsolat viszont kicsit sok, a sajat reszemrol is meg a parom reszerol se tetszene. Megnezni meg szabad barkit ha nem vagyok jelen, a jelenletemben a parom se teszi es en sem nezek masokat, ha vele vagyok.

Nekem ebben az a fura, hogy mégis úgy tartod számon, hogy ezzel, meg azzal a pasival kávéztál, sütiztél...

Én is voltam már munkatársakkal kávézni, voltak köztük férfiak is, de utólag nem úgy gondolok erre, hogy x-szel, vagy y-nal voltak, hanem a társaság egészével. Egy csoportként gondolok rájuk és nem emelek ki közülük egyes férfiakat. Érzed a különbséget?