Miről szólt az első nagy veszekedésed a pároddal?

Veszekedés? Mivan?! Értelmes ember nem veszekszik, pláne nem azzal, akit szeret.

Viták voltak, és második hónap végén a legnagyobb. Két tűz között voltam, ő azt akarta, hogy legyünk együtt 3-4 napig, mikor otthon meg kb. élni nem hagytak.

És hiába mondtam, hogy nem tudom, "mehetek-e", ő erősködött (joggal, egyébként), én meg egyszerűen elmentem egyetlen szó nélkül, és valami öt órán keresztül elérhetetlen voltam.

Utólag visszagondolva jó nagy baromság volt, és nem tettem zsebre, amit kaptam érte - majdnem szakítottunk is, mert úgy érezte, elárultam a leszaromságommal.

Aztán megbeszéltük - kb. három estén keresztül telefonon -, de az első tényleges találkozásnál igencsak a szeme elé sem akartam kerülni, úgy szégyelltem magam.

Ennek fél éve lassan, azóta együtt élünk, és nem volt vitánk sem.

Komoly veszekedésünk, vitánk nem volt. A legkomolyabbak talán azok, amikor valami fizikailag nem stimmel egyikünkkel, és ezt a másik nem veszi figyelembe (nem tud róla, elfelejte, nem gondolja, hogy probléma, amit ilyenkor csinál). Váltunk kb 2 ingerültebb mondatot, picit csendben vagyunk, aztán tisztázzuk, mi volt a baj. A hibás bocsánatot kér, ad egy puszit a másiknak, és ennyi, szent a béke. Nem igazán nevezhető ez szerintem összeveszésnek, inkább csak surlódásnak, és soha nem tart 5-10 pernél tovább. Másfél éve vagyunk együtt, az utóbbi fél évben gyakoribb, pár hetente előfordul, de igazából nem vesszük fel. Ez együtt jár az összeszokással, aztán jobb esetben elmúlnak, ahogy az ember jobban olvas a másikban.

Más nem igazán van, nagyon szeretjük egymást, és igyekszünk figyelembe venni a másik érdekeit, érzéseit, aktuális helyzetét.