Mi a véleményetek erről, én reagáltam túl?

20 éves lány vagyok , a srác/férfi,akiről szó lesz, 28 éves.

Külföldi származású,török, angolul beszélünk.

A megismerkedés úgy történ,hogy egy egyetemre járunk. lassan 2 hónapja ismerkedtünk meg , a könyvtárban leült hozzám és elkezdtünk beszélgetni...angolul. Abban maradtunk,hogy segítek neki a magyarban.mert itt él már 1,5 éve és szeretne is itt maradni,és ő pedig majd segít nekem az angolban.

Felvettük facebookon a kapcsolatot ,és az egész vizsgaidőszak úgy telt,hogy beszélgettünk,és mikor vizsgám volt a városban találkoztunk utána úgy 3-4 órákra. Beszélgettünk,ettünk ..jól éreztem magam vele,tetszett ,hogy pozitív , kitartó a karrierjében,és érdekes személyiség ,de már a 2. találkozón észrevettem ,hogy nem barátként néz rám. Dicsért mindig,üzenetekben is ....

Az 5. találkozó alkalmával kérdezte,hogy leszünk-e egy pár ..és a szokásos szövegével jött,hogy én vagyok a mindene..azon az estén megtörtént az első együttlétünk, még szűz voltam/vagyok , és ezen nem változtatott ,mivel nem sikerült minden gátlásom levetkőzni és elengedni magam,ő pedig hamar elment ..de ettől független élveztük.

Ezután is még ugyanúgy keresett ,és írta,hogy hiányzom neki.

Az utóbbi 2 hétben viszont akárhányszor elmentem hozzá,egyből csak fogdosott és vitt az ágyba ,és nem figyelt rám,hogy én mit mondok,mit akarok... még akkor én is akartam, viszont a 2. együttlét sem lett olyan ,mint a várt,mert én addig addig húztam a dolgot,hogy levetkőzzek,hogy ő hamar elment ... Ennek az volt az oka,hogy én megmondtam,hogy nekem bizalomra van szükségem,és nekem így nem megy ....

Ő azt mondta,hogy el fogom őt veszíteni ...poénosan mondta

,de én nem vettem annak ,nyilván van neki alapja.

Nekem ez rosszul esett,hogy meg sem próbál megérteni,hogy alig ismerem,és nem tudom vele magam elengedni ,de persze kívánom.....

Nem értette meg azt sem ,mi a bajom azzal,hogy heti 1x ha találkozunk,és akkor is a lakására hív, húz az ágyba ,dicsér ,hogy mennyire kíván...mondtam,hogy én szeretném őt igazán megismerni ...és hogy nem tagadom,hogy szeretem ...

De ennél a beszélgetésnél olyan fölényesen beszélt velem ,úgy éreztem legalábbis...eleve az ,hogy angolul,és nekem nehezebb úgy reagálni,ahogy azt magyarul tenném és ő meg abszolút nem segített abban ,hogy kifejezzem magam,mi is a gondom. Az egészre annyit mondott,hogy félek,és tapasztalatlan vagyok,erről van szó ,nem tudom a következő lépést..és azért vagyok ilyen. Ez valójában így is van,de ha ő ténylegesen szeret engem,mint ahogyan azt már állította jóval előbb ,mint én...akkor ezt nagyon nem így kellett volna mondania :( ....

Azt hiszi féltékeny vagyok mindenkire,mert ezt a témát sem értette,hogy mi a gondom... mérgemben mondtam neki,hogy az utcalányokat vigye haza ..köszönöm,nem kérek abból,amit ő nyújt nekem.

A legjobban az fáj,hogy úgy érzem,nem akar megérteni.....mint mikor az elején,hogy a nyelv miatt nehézkesebb volt,de mindig segített,hogy megértsük egymást. Ő nagyon kicsit tud magyarul.

Azóta tegnap írt,hogy hol vagyok, nem tudom,azért -e mert találkozni akart-e....de én csak magyarul válaszoltam ,mindig egy-két szóban..és mindig azt írta,hogy nem érti.

Innentől csak magyarul tervezek neki írni,ha írni fog.

Nagyon nem tudom hova tenni ezt az érzést,de amióta tudja,hogy nem közömbös a számomra,úgy érzem,hogy fölényben érzi magát...és hogy a szex sem sikerült úgy,lehet változtak a dolgok. Minden esetre én megjegyeztem neki akkor,hogy elég hamar elment....és ő ezt fel is hozta,hogy ne csodálkozzak,addig kívántattam magam előtte,hogy persze.

Mi a véleményetek,lehet ebből valami? Nem érzem úgy,hogy könnyű lenne őt elfelejteni....

Vannak neki olyan tulajdonságai ,amik értékessé teszik számomra,de ahogy mostanában hozzám állt,az nagyon rosszul esik....nem is figyel rám,én mit szeretnék...