Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után a gyerekek az apánál maradnak? De hogyan?
Most egy kicsit boroztam, elnézést, ha összefüggéstelenűl írok. Azt sem tudom, hogy választ akarok-e, talán jól esik ezt magamból kiadni...
Hosszú éveken át éltünk együtt, de valahogy sosem volt az igazi, bár jól megvoltunk, szép emlékek, lakás, hitel, gyerekek (egyik alsós, másik gimis), nagyon szeretem őket.
Valahol már réges-régen éreztem, hogy nem jó ez így, boldogtalan voltam, majd azt vettem észre, hogy a newjem is az. Éveken át álltatam magam, hogy majd jobb lesz, miközben mindíg arra vágytam, hogy legyen vége.
Tudom, hogy elkúrtam sok mindent, nem kicsit, felelőségemet ebben nem tagadom.
Végül pár hónapja jeleztem felé, hogy ez így nekeem, neki nagyon nem jó és elköltözöm. Neki nem tetszett az ötlet, pedig már réges régen nem tudom őt boldoggá tenni, ő sem engem.
De férfiasan bevallom, hogy nagyon félek. Mindentől. Félek attól az érzéstől, hogy tök jó, amikor nem kell hazamennem, félek attól, hogy talál valakit, hogy én találok valakit. Azért azt hozzá tenném, hogy megcsalás soha nem történt egyik részről sem. Legalábbis az én részemről biztosan, de az ő részéről sem tudom elképzelni.
Majd egy pár hónapos huza-vona után előállt azzal, hogy akkor úgy készüljek, ha szétmegyünk, a gyerekek velem maradnak, ő költözik el. Kicsit sokkolt, hiszen én hiába szeretem a végletekig a kölköket, mégiscsak egy apa vagyok. Nem tudok egy csomó dolgot. Nem tudom a házifeladatokat, még az osztályfönökök nevét sem basszus. Az biztros, hogy tisztességgel felnevelném őket, szeretetben, békességben (ezt azért hangsúlyozom ki, mert ez hiánycikk nálunk), de ő sokkal jobban embert faragna belőlük. Logopédus, meg különóra, meg edzés, mge az isten tudja még.... persze mindent meg lehet tanulni, de akkor is, nagyot csalódtam benne, hogy "lemond" a gyermekekről egy anya. Nekem az anya a biztonságot, az otthon szeretetét jelentette mindíg kis koromban, bár apával buli volt az élet, de ezt már akkor is tudtam, éreztem, hogy egy gyermekenek az anyja mellett a helye. De mindegy, letojom, túllépek rajta, ha tényleg erre kerül a sor, akkor igyekszem ezeket nekik megadni. Az anyagiakkal hálistennek nioncs gond, bár jól nem keresek, de annyit amennyi kel, azt előteremtem másodállással. A nejem sokkal jobban keres, de nem akarok rá szorulni.
Tehát, alkudjak meg és éljük tovább látszat életünket? Vannak aki hasonló cipőben jártak? 43 évesen még nem érzem magam idősnek sem, és vágyom a boldog párkapcsolatra, de így esélyét sem látom. Talán ez a célja a nejemnek?
Bocsm hga kikssé érthetetlen, csak úgy kikiváűnkozott.
válasza:Nincs senkije. És nekem sem. Inkább leckének godolom, hogy érezzem át, mit tettem vele, hogy a gyerekekkel magára hagyom. Talán. erre mgondolok. De az tény, hogy ő sokkal jobban ellátná a gyerekeket. Félre ne érsd, ezzel nem akarm magamat kivonni a történetből. Sőt! Én is ugyanúgy szeretnék a további életükben részt venni!!! segíteni, vigyázni, szeretni őket.
De igen, ez is eszembe jutott, hogy talán zsarol ezzel, de én ismerem őt, tudom, hogy komolyan gondolja. Nem egy érzelgős, játszadozós tipús. Kemény nő, aki eléri azt, amit akar.
válasza: válasza:Tök igaza van.
Te akarsz válni, de ezt úgy képzeld, hogy mindent kitörölsz: se feleség, se gyerekek, se kötöttség. Havi egy hétvégi jópofizás, utalsz egy kis gyerektartást, de ennyi.
Te innentől az agglegények boldog, kötetlen életét éled. Haverok, buli, Fanta.
Közben a feleséged, aki nem akar válni, ott marad a két közös gyerekkel, nevelheti őket ahogy akarja, minden további küzdelemben egyedül, megfosztva a lehetőségtől, hogy kapcsolatra leljen.
Hát meg a nagy lófaxt!
Vagy egy gyerek itt, egy ott, vagy lehetsz TE egyedülálló szülő.
Ahogy elnézem, eddig minden szülői feladatot egyedül a feleséged látott el, te egy xaros szülőire se mentél el. Nem csodálom, ha beleun az elmúlt (legalább) 15 év alatt.
A következő 10 év a tiéd.
Sok sikert!!
Egyébként meg köpd magad po.fán józanon. TE biztos szuperapu tudsz lenni havi egy láthatás alatt is, de az az anya, aki lemond a gyerekről, az mit képzel. De ha TE lemondasz róluk, akkor még jó apa vagy. Hogy mi???
Nyugi, ő se a gyerekeiről mond le, csak elválik tőled, ha már válni akarsz. Ettől még a gyerekeinek az anyja marad.
Te viszont már most se vagy apa.
válasza:TE nevezed magad apának???
A gyerekeket csak megcsinálni volt jó? Egyébként köptél rájuk, néha lefizetted valami programmal vagy mi a fene? Annyira se érdekeltek, hogy megtudd az osztályfőnök nevét vagy tudd, hogy a feleséged mikor hova viszi őket!
Ó, persze, te elválsz, jöhet az új nő, ő meg nevelgesse a 2 gyereket, téged nem érdekel, hogy neki is szinte lehetetlen lenne új párkapcsolatot találni, csak te, te és te!
Tényleg: tudd csak meg, hogy a gyereknevelés nem annyiból áll, hogy reggel elköszönsz tőlük + pár program, míg a feleséged meló mellett rohangál, hogy teljes életük legyen, mert te a jelek szerint ebben nem vettél részt.
Lehet, hogy a nejed is boldog párkapcsolatra vágyik? Ó, és így lesz esélye, de neked nem, milyen szörnyű anya... Micsoda önző gondolkodásod van.
Húzd ki a gerinced és próbálj felelősséget vállalni a gyerekeidért, akiket kb nem is ismersz! Az apák mintaképe!
Hahóóó, anyatigrisek! Értelmezés! Fingotok sincs, mit tettem meg! Olvassátok már el! Qrvára nem eről van szó! Az, hogy nem tudom az osztályfőnök nevét (valamilyen Zsuzsa, de meg ismerem), rengeteg dolgot tettem. Folyamatosan részt vettem az életükben, csak az idők folyamán be voltak osztva a láthatatlan feladatok! Ha nem voltam nappalos, folyamatosan én vittem, hoztam őket oviba, suliba, az osztályfőnöki órákra egyszer sem mentem, mert a felére sem emlékeznék, ami ott elhangzik. otthoni tanulás, minden nap vacsorakészítés, fürdetés, hányás, fosás, sírás.....ami kell! Mellette munka, másodállás, kert, játszás, apa-fia kirándulás, sokkal apásabbak és ez csak spontán alakult ki, vagyis bennem jobban megbíznak, de nem tudatosan tettem, csak nbálunk felcserélődtek sokszor a szerepek. Ha valamelyik kölöknek baja van, elöször hozzám jöm!
De nem erről van szó! Mielőtt leharapnátok a fejem, én szívesen viszem ezt tovább, csak nekem ez furcsa.
válasza: válasza:Az apák általában akkor szembesülnek a "láthatatlan feladatokkal", amikor válásra kerül a sor, vagy neadjisten megözvegyülnek. Utóbbi drasztikusabb, hiszen onnantól teljesen egyedül kell helytállniuk, kezelve a gyerek veszteségét is, plusz a sajátjukat. De fel lehet nőni a feladathoz.
Sajnos a házasságok többségében a férj egy "plusz gyerek", aki inkább gondoskodást igényel, mintsemhogy partner lenne a feladatok megosztásában. Hát akkor most ideje felnőni...
Nem lehetetlen.
Nem tudom, mi visz rá egy anyát arra, hogy áttolja a gyerekeket az apának... ha kicsinyes bosszú, okító célzatú, akkor is nagyon szomorú, hiszen a saját gyerekeivel tol ki elsősorban. (És nem azért, mert egy apa ne lenne képes felnőni a feladathoz, hanem azért, mert a gyermekek elutasítást élnek meg az anya részéről, ami egy súlyos trauma az életben.)
Azzal, hogy valamelyik fél neveli a gyerekeket, még korántsem lehetetlenül el a "párkapcsolati piacon". Nem egy, nem két olyan többgyermekes anyát és apát ismerek, akiknek a gyermekeiket egyedül nevelve lett idővel új párkapcsolatuk.
Az új helyzet ijesztő számodra, ez érthető. Mindenkinek az. Az eddigi biztos rossz helyett most jön egy nagy ugrás a semmibe, ami bizonytalan. A válás az ilyen.
No és akkor gyakorlati tanács: nagyon sok szülő játssza el a válás körüli indulatok közepette, hogy "akkor neveld egyedül" a gyerekeket. Többségük nem gondolja komolyan. Én is láttam már a környezetemben ilyen válást: az anya naponta váltogatta az álláspontját a saját érzelmi bizonytalansága miatt. Egyik nap vinni akarta a gyereket, a másik nap teljesen lemondott volna róla. És végül TÉNYLEGESEN ez lett a megoldás!
A válás sosem szerencsés dolog, de ha már sor kerül rá, akkor a gyermekek számára a legoptimálisabb a megosztott elhelyezés. (Ez nyilván akkor oldható meg, ha az elvált szülők egymáshoz közel élnek, és a gyerekek óvodájához, iskolájához is közel van az otthonuk.) A gyakorlatban úgy néz ki, hogy a hét bizonyos napjain az apánál vannak a gyerekek, a hét további napjain pedig az anyánál. Így mindkét szülő ugyanúgy részesül a teendőkből, ráadásul mindkettejüknek lesz "saját élete" is. Időbe telik, mire kialakul, amíg sikerül minden érintett napi-, illetve hetirendjének megfelelő rendszert kialakítani, de nem lehetetlen. Nálunk ez van.
És az exem (férfi) apránként felnőtt a feladathoz. Igen, amíg a lányunk ovis volt, ő se tudta az óvónénik nevét, mindent én intéztem a gyerek körül. Aztán teltek az évek, és most már apuka is tudja, hogy milyen fogkrémet használ a gyereke, hányas méretű ruhát és cipőt hord, kik a barátai, mikor megy szülinapi zsúrra, milyen gyógyszert lehet neki adni, ha lázas és még lehetne sorolni...
Nem egyik napról a másikra, de idővel fel lehet nőni a feladathoz. Nálunk most már minden "felesbe" megy. Javaslom, hogy ti is erre törekedjetek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!