Miért hiányzik ilyenkor ennyire?

Egy órája ment el a barátom, de már most rettenetesen hiányzik. Ne értsetek félre, nem hiányzik minden nap minden percében, de mi csak hétvégente tudunk találkozni, péntek délutántól vasárnap délutánig vagyunk együtt. És ilyenkor olyan rossz, nézem az órát egész ebéd után, hogy mennyi időnk van még, aztán kikísérem, még integetek az ablakból, és utálom a napnak ezt a részét meg ami utána következik... Utána olyan fura, hogy nincs itt a szobámban. Eltudom foglalni magam, de nem is tudom, vele minden jobb, még a sorozatnézés is. Ez már egy jó fél éve így megy, két és fél éve vagyunk együtt, de régen nem volt ez, persze hiányzott akkor is, de nem ilyen szinten. Ilyenkor a vasárnapom maradék része a szomorkodásé, ebből adódik hogy vasárnap éjjel vagy nem alszom, vagy nagyon rosszul alszom. Szerintem hétvégék után feltöltődve kellene éreznem magam, nem pedig így. A hét többi napján amúgy nem vagyok így, még most se hiányzott annyira, pedig betegen voltam itthon egész héten, szóval lett volna időm ezen agyalni. Vasárnaponként meg olyan rosszul érzem magam, mert elmegy a barátom, és én 2 perccel később nem tudom ugyanazt csinálni nélküle amit 3 napig vele csináltam. Tudom, lesznek páran akik azt mondják, hogy betegesen kötődöm hozzá, de újra csak kiemelném, hogy a hét többi napján nem vagyok ilyen levert emiatt, csak nem tudom mit kezdjek ezzel, hogy ne teljen így minden vasárnapom. Van valaki még így? Tanácsok?