A szerelmes filmek nagy része miért arról szól, hogy van egy semmilyen nő, aki nem csinál semmit és egy vagy több férfi küzd érte, ő meg a film végén nagy kegyesen megadja magát?

Mert akkor ki ülne be rá?

Miért,az Igazából szerelemben meg a rusnya csávó talál magának jól kinéző amerikai csajt,csak azzal,hogy az Államokba kimegy.Akkor ez mi?

Bocsánat, nem bírom ki:

Jó nagy baromságok a pornófilmek. Annyira gusztustalanul ábrázolják a férfi és a nő közötti szexualitást, hogy legszívesebben lehánynám a kijelzőt. Mindegyiknek ugyanaz a története: férfi(ak) és nő találkozik, 2 mp-ig izgatják egymást, aztán jön az orál (természetesen csak a férfi/férfiak részére), az állatias, lélektelen kefélés, a nő szanaszét alázása, az elmaradhatatlan anál, amitől a csaj agyonjátszott műorgazmusa következik, stb., és az utolsó 1-2 perc kb. arról szól, hogy a faszi őrülten veri a farkát, a csaj meg földöntúli élvezettel az arcán, nyitott szájjal várja a cuccot, emberfeletti színészi teljesítményt nyújtva.

Naná, hogy a való életben is minden agyhalott férfi erre vágyik, satöbbi-satöbbi... - na, ebben kb. ugyanannyi realitás van, mint a romcsifilmek miatti elvárásnövekedésben, és az emiatti sírásban.

A Twilight pedig egy kamaszlányoknak szóló üres ponyva, tucatgyártásra/tucatfogyasztásra kitalálva. Nem véletlen, hogy a fő karakter egy személyiség nélküli, semmit sem csináló, semmilyen lány; ez a karakter a legalkalmasabb arra, hogy bármelyik kamaszlány bele tudja képzelni magát a helyébe.

Ezt a rinyálást meg tényleg be lehetne már fejezni, főleg, mive ha egy nő ki meri nyitni a száját a pornó ellen, földig van oltva, hogy hülye, meg a pornó jó, természetes, hogy a párod arra veri... stb. fogadd el, ha nem, akkor te vagy a sz..r.