Elfogadható viselkedés-e, ha valakinek megtámadják a párját, ő pedig elfut?

Nem, de ha nagyon szeretem a párom, nem is tudnám cserben hagyni.

Ha 2x akkora testsúlyú a támadó, akkor is legalább küzdenék.

Megmondom őszintén, szerintem nő esetében igen. Tudom-tudom, ezt akartad hallani, most jól rá lehet ugrani, hogy szegény férfiak, nincs egyenlőség stb... de legyünk már egy kicsit reálisak. Itt nem a nemekről van szó, hanem a fizikai erőfölényről (ami igen, legtöbb esetben a férfi "kiváltsága"). Most mégis szerinted 45 kilós nőként mi a f...szt kellene csinálnom, ha megtámadják a 180 magas 90 kilós páromat? Menjek neki? xD Egyértelmű, hogy azt teszem meg az adott helyzetben, amit meg tudok tenni. Ami lehet

a, ha minimális esélyt látok, akkor persze, nekimegyek. Használom a környezetemben lévő tárgyakat, fejbeqrom egy féltéglával, stb.

b, ha nem látok esélyt (mert nem vagyok hülye, hogy azt higgyem, lenyomhatok egy nyilvánvalóan nálam erősebb férfit), akkor igenis fogom magam, és elfutok a p.csába, sikítok, ordítok, és addig futok, amíg nem találok segítséget.

Ez nem az a szitu, amikor hősködni kell, meg kiállni a páromért, hogy akkor mindkettőnket verjenek agyon (sőt, ártsak a helyzetnek azzal, hogy ezáltal a párom engem védene, és ez elvonná a figyelmét). Hanem az a szitu, amikor használom az agyam, és azt teszem, ami adott esetben a leghatékonyabb.

Ha te ebből kihozod, hogy szegény férfit nem védem meg, nincs is itt egyenjogúság, akkor ne haragudj, de kiröhöglek.

És mégegyszer a lényeg: nem azért futnék (ha futnék), mert puncim van, hanem azért, mert GYENGE vagyok. Ez nem a nemekről szól. Érted?

Ha megtámadnák a csajom, át állnék a támadók oldalára.

"ha nem megy ellenük, csináld velük"