Mit értenek az alatt, hogy egy kapcsolatba "energiát kell fektetni"?

őszinteség, bizalom, megértés, tolerancia, stb...

manapság ez már komoly erőfeszítést és energiát igényel, kevés ember is képes ezekre.

anno meg alap dolgok voltak.

Elkísérem a szerelmemet a fogorvoshoz, pedig semmi kedvem. Például.

Hideg is van, irtózom is az eü-i intézményektől, fáradt is vagyok már estére, pénzembe kerül mert az én kocsimmal megyünk. Nyersen szólva ez az én ráfordításom, befektetésem.

"Elkísérem a szerelmemet a fogorvoshoz"

"pénzembe kerül mert az én kocsimmal megyünk"

no comment.

A hullámvölgyekben is kitartunk a másik mellet, és segítjük egymást.

Beszélgetünk, érdekel a másik véleménye, hogy mit érez, mi bántja stb.

Lemondunk dolgokról a másik kedvéért, vagy közös érdekből.

Egy kapcsolat alapvetően nem működik magától, folyamatosan fejlődik és változik, ahogy a benne élők. is. Ezeket egy kapcsolatnak túl kell élnie, ez pedig nem megy úgy, ha nem figyelünk a másikra.

Remek példa erre az első gyerek megszületése. Sajnos ilyenkor rengeteg kapcsolat megy szét manapság. A nő már nem csak barátnő, hanem anya, a férfi meg már apa is, nem csak barát.

A férfiak nagy része elhanyagolva érzi magát, mert valaki más, és annak igénye a legfontosabbak. A nő is elhanyagolva érzi magát, mert egész nap össze van zárva egy kisbabával, aki mindenben rá van utalva, és mikor hazajön a férfi, az egész napos hajtás miatt nincs energiája és kedve beszélgetni, kicsit átvállalni a gyereket stb.

Ha ezt nem tudják megbeszélni, elfogadni a változásokat, akkor az krízishelyzetet eredményez.

Nem értem mit keres itt ez a kérdés.

Nyilván valami tini írhatta ki, bár akkor sem értem miért nem tudja magától, hogy mi az a befektetett energia.

Gondolj a haverodra, barátodra, akikkel muszáj tartani a jó kapcsolatot, ha fenn akarod tartani az érdeklődésüket. Ezt szorozd meg kettővel. Megkaptad a kapcsolatba fektetett energiát, időt.

Nagyon könnyű belekényelmesedni egy párkapcsolatba és csak úgy "ellenni" egymás mellett, aztán csodálkoznak az emberek, hogy már nincs meg az a tűz, ami az elején.

Mi a párommal tudatosan igyekszünk ugyanazt nyújtani egymásnak, ami a kapcsolat elején, a rózsaszín ködös időszakban is megvolt: apró figyelmességek, kedveskedések, bókok, flörtölgetés, közös programok. Mert évek után, amikor már együtt élünk, ez nem jön csak úgy magától, hiszen úgyis ott van mellettem a másik, minek teperjek... csakhogy így tudnak tönkremenni a kapcsolatok észrevétlenül. Ilyenkor jön képbe az, hogy akkor is teszem, ha nem jön magától, értelemszerűen. Hogy igenis odafigyelek arra, hogy ne múljon el egy nap se úgy, hogy nem éreztettem, hogy fontos nekem. Naponta átlagosan 5-10 percnyi energiabefektetést igényel, de nagyon megéri.

Kellemes mellékhatása a dolognak, hogy újra és újra beleszeretek a páromba, mert a tettekből lesznek az érzések. :) Így a rózsaszín köd elmúltával is vissza-visszahozható a kezdeti lángolás. Szerintem megéri.

Akinek meg nem, az ne csinálja, hanem inkább cserélje le időnként a párját az újdonság varázsát hajszolva...