Annyira nehéz! Mit csináljak?

Nekem is 1 hónapja lett vége a kapcsolatomnak..igaz ez úgymond közösen eldöntött dolog volt. De nekem is nehéz azt meg emészteni, hogy pár hete még annyira jól megvoltunk most meg ehetem itthon a kefét.

A boldog párok meg kikészítenek :D

De hát sajnos ez van. Ne keseredj el, nem illett hozzád. Biztos vagyok benne, hogy találsz majd másikat aki legalább annyit tesz a kapcsolatba/kapcsolatért mint te és valóban szeretni fog.

Én is ebben reménykedem :)

22/F

Mennyi idős vagy?

Amúgy ez teljesen "szokványos" sajnos, ún. önbeteljesítő jóslat. Ha már a kapcsolat elején azon rágod magad, h mikor lesz vége, jobb, ha bele se kezdesz. Egy fiú általában megérzi az ilyesmit. Szeretik a magabiztos lányokat, de nem az elbizakodottakat. Tudod, én is sokat csalódtam, nem bíztam senkiben, és a mostani párommal is úgy találkoztam, h már eleve elkönyveltem magamban, ő is csak ugyanolyan, mint a többi. Aztán együtt töltöttünk egy napot, aztán pár nappal később egy másik napot, és szépen lassan rájöttem, h ő az, akiben vakon bízhatok. Soha nem verne át, soha nem hazudna nekem, és soha nem használna ki.

Nem lehetsz mindenkivel szemben bizalmatlan. Néha tudnod kell nyitni mások felé. Hidd el, neked is van párod vhol.

De feltételezem, nagyon fiatal vagy még. Előtted az élet.

Van, aki csak 30 éves korában találja meg azt, akit neki rendelt az élet.

Ja és még vmi: az utcán csókolózó, ölelkező párok nem is biztos, h olyan boldogok... Kíváncsi vagyok, a hálószobában hogy bánnak egymással. Tudod, a kirakatban sem mindig az igazi árukat teszik, csak az eredetire nagyon hasonlító másolatot.

Én is visszataszítónak tartom, szóval mi a párommal csak egymás kezét fogjuk, és az éppen elég. Nem hiszem, h nem lehet kibírni 1-2 órát egymás szája nélkül.

Szóval ne add fel, és ne legyél elkeseredett, csak járj nyitott szemmel, és egyszerűen merj több bizalmat szavazni az embereknek. :)

(24/L)

Nem szabad egy ilyen rossz tapasztalat miatt bezárkózni. Persze, hogy nehéz szakítás után. Főleg, ha az ember úgy érzi, hogy nem érdemelte azt meg azok után amit tett a másikért.

(a harmadik voltam...)

18:26-os vagyok, lehet, h jót tenne neked is, ha beszélgetnénk. Tudod, velem is ilyen történt. Én is bíztam vkiben, szerettem vkit, akiről a végén kiderült, h egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek hittem és mutatta magát... Nagyon nehéz volt tőle elszakadnom, azt a korszakot magamban lezárnom, mert kötődtem hozzá, és hiába tudtam, h nem őszinte velem, még mindig ugyanúgy szerettem.

Nem hónapok, évek teltek el, mire teljesen túl tudtam magam tenni rajta.

És nekem sem ment egyik pillanatról a másikra a bizalom a párom felé.

Annál is inkább, mert a megismerkedésünk előtt pár nappal kaptam egy újabb tőrdöfést a szívembe...

Szóval ha gondolod, írj privátot (csak írd, melyik kérdés a tiéd), és beszélgethetünk!

Mindenkinek kell egy pár ilyen trauma, aztán azokból megtanul az ember pár dolgot, és nem nagyítja fel őket később. Hidd el, a srácoknak is fáj ha egy lány szakít velük ugyanúgy, mint fordítva.

Egy rész, amit írtál, hogy szar látni a párokat együtt, miközben te egyedül vagy, teljesen érthető. Jelenleg én is így vagyok vele, és tényleg rossz, miközben neked nincs senkid.

Ha összemosod az embereket. Ne próbálj meg valamilyen rózsaszín álomvilágban élni, mert hidd el, nem az a valóság. És sokkal rosszabb is lehetett volna veled annál, minthogy bejelenti hogy már nem szeret. Például megcsal, bánt, stb.

Egy ideig én is úgy néztem a dolgokat, hogy hogy a fenébe lehet ez, én jó embernek tartottam magam, nem csaltam volna meg senkit, nem hazudtam volna, mégis egyedül voltam.

Viszont ne így nézd. Pont azokat használják majd ki, vagy pont azok nem kellenek egy idő után majd, akik olyanok mint te (vagy én voltam).

Nem tudom, hogy tudnék még rámutatni arra, hogy ez így nem okés, ahogy hozzáálsz az egészhez, mert a dolgok nem így működnek.