Tényleg ennyire lenézendő, hogy háztartásbeli vagyok?

Szuper munkahely es karrier 3 gyerek es mekeg etel tiszta lakas.

Zeneorak lovaglas torna mindenhova felvaltva hordjuk oket.

Otthon ulni egyenlo a lebutulasal kiszolgaltatosagal.

Hazi cseled

Aki erre pocsekolja az eletet az majd nyugdij nelkul marad.

5. és 8. hozzászóló. Nem a véleményével van baj hanem a stílusával. Ha elolvasod a kérdező írását és utána csak ezt, feláll a hátadon a szőr. Rögtön támad így írásban és névtelenül majd közli hogy bár lenézni a kérdezőt de élőben nem mondaná neki, nahát milyen kedves, lenézni valakit azért mert főállású anya, de élőben csak menne a hazug enyelgés egy partin. Az látszik hogy gyereke nincs és a házimunkáról is csak annyi fogalma van, hogy egy gyerektelen, kihasználatlan házat milyen könnyű takarítani. Azért mert az ő gyerekkorában megoldották a szülők hogy iskolába, oviba viszik őket, most ezt munka mellett nem minden szülő tudja megoldani.

A kérdező és a férje ezt megtehetik, a gyerekek számára ez a legjobb döntés, a kérdező azt is írja hogy tervei is vannak a jövőjével. Nem is értem hogy ezt hogy lehet lenézni, nyilván normálisan gondolkodó ember erre vállat von, hogy tök mindegy, ahogy nektek jó. Közben simán elmehet egy délelőtti nyelvtanfolyamra, megcsinálhat egy diplomát, posztgraduális képzést, akármit. Azért mert (hozzám hasonlóan) ti is egy cégnél húzzátok az igát még nem vagytok szellemileg annyira stimulálva. Aki művelt az így is úgy is az, aki meg nem, azon a legpuccosabb multicég kihívásai sem segítenek.

Beszélgettem a kérdezővel privátban, vele nekem nincs problémám, jól áll hozzá.

Viszont alapvetően nem ez a jellemző.

Hány olyan sztorit hallottunk már, hogy valaki csak azért nem tud kilépni mondjuk egy bántalmazó kapcsolatból, mert naivan bevállalta, hogy a párja eltartja?

Sokan nem úgy állnak hozzá, mint a kérdező, nincsenek terveik arra az esetre, ha fordulna a szerencse, és amikor tényleg jön a baj váratlanul, mondjuk a párjuk, aki addig eltartotta őket, lerokkan, tönkremegy a cég, elveszti az állását, meghal, vagy szimplán csak meggajdul és elhagyja a családot, akkor nincs mihez nyúlniuk, álláskeresőként pedig ilyenkor jellemzően már középkorúak vagy idősebbek, és akkor kénytelenek megalkudni alja melóval, mert máshoz nincs tapasztalatuk, és csak az alja melóban nem kérdezik meg, hogy "mit csináltál annyi évig".

Az, hogy fogunk-e nyugdíjat kapni valaha, vagy sem, nem tudom, de azt tudom, hogy az egyik nagymamám azért nem kapott nyugdíjat, mert háztartásbeli lett a háborús évek következtében, volt előtte munkája, de még a házat is bombatámadás érte, ahol éltek abban az időben a nagyszüleim, és nagyanyám hiába dolgozott előtte, az nem volt elég ahhoz, hogy nyugdíjat kaphasson.