Tényleg ennyire lenézendő, hogy háztartásbeli vagyok?

Dehogy gáz. Egyik rokonom is az, a férje bőven jól keres, hogy eltartsa a családot, a nő viszi a gyereket iskolába, viszi haza, viszi edzésre, délután együtt tanul a gyerekkel, otthon takarít, hatalmasa ház, és mindig patent rend van benne, rengeteget takarít, főz, és tök jól elvannak.

Ez csak rád meg a családodra tartozik. Ha nektek ez így működik, akkor semmi gond nincs ezzel. Az új csajnak valószínűleg túl szorosan dugtak fel valamit a fenekébe.

Annyiban gaz csak, hogy kiszolgaltatott helyzetben vagy. A hazimunka meg nem igazan hasonlithato egy igazi munkahoz, hacsak nem minimum ketszintes, hatalmas csaladi hazban eltek, oriasi kerttel es mindent te csinalsz.

Mondjuk en megorulnek ettol, sehol semmi szellemi kihivas.

Nekem a szakmai kihívás és elismerés hiányozna, ha semmi mást nem csinálnék otthon, csak a háztartást vezetném és gyereket nevelnék. Nem olyan szakmám van, amihez ezek a kvalitások kellenek. :-) Szóval én biztos csinálnék mellette valami szakmámhoz illő fusi munkát még gyesen is. Illetve fogok, ha oda kerül a sor. :-)

Nemrég kényszerhelyzetben elvállaltam egy olyan munkát, ami szellemileg semennyire nem volt kihívás, inkább fizikai jellegű és szellemileg csak minimális mértékű igénybevétel volt. 1 hét elég volt, hogy úgy érezzem, bár pihentető a fizikai tevékenység, de nem kihívás számomra, nem inspirál, és váltok azonnal, ha megkeresnek egy jobb ajánlattal. Cégen belül is adtam be egy pályázatot más munkakörbe, de még csak választ sem kaptam. Szerencsém volt, mert egy másik korábbi jelentkezés kapcsán viszont megkerestek és váltani tudtam.

Szóval hasonlóképp éreznék, ha háttérbe kellene szorítanom a szakmai kihívásokat is, és nem foglalkozhatnék valamilyen mértékben a szakmámmal is, még akkor is, ha megtehetném, hogy ne dolgozzak. Igazából ez az eddigieknél sokkal jobban megerősített, hogy miért is tanultam, hogy mennyire sokat jelent számomra az, amit tanultam. Ez jó, nekem adott egy nagyon pozitív lendületet. :-)

Én ugyan dolgozom, és nem is bírtam volna ki az első 3 évnél többet itthon, de minden tiszteletem azé aki igen. Egy olyan lakásban ahol gyerekek vannak (akinek normális gyerekkoruk lehet és játszhatnak) bizony nem olyan gyorsan megy a rendrakás, illetve az nem csak szintentartás jellegű. Főleg van aki naponta szeret felmosni, porszívózni, mert így érzi jól magát, van aki csak hetente egyszer teszi ezt meg. Van aki mindent kivasal, van aki nem. Van aki háromfélét főz, van aki egyfélét. Mindenki más, ugyanazt a négyzetmétert kisebb és nagyon energiabefektetéssel is lehet tisztán tartani.

És akkor ne is említsük, hogy a gyereknek nem kell napköziben maradni, anya otthon beszélget vele, játszik vele, tanul vele,elviszi meccsre meg zeneórára. Szerintem ez szuper. Én nem tudnám ezt így csinálni, de szuper hogy van aki igen. És ez a gyerekeken is meglátszik ám. Szerintem jól csinálod, és ne aggódj, nem kell senkinek megmagyaráznod a döntéseidet.

Az ilyen dísznőkkel mint az általad említett hölgy vagy az idegbetegekkel mint a 77%os válaszoló,aki szerint te egyből többnek képzeled magad és a feleség otthoni munkája nulla, mindenki által percek alatt elvégezhető semmiség, ne foglalkozz. Vagy irigyek rád, vagy annyira buták hogy fel sem fogják, hogy az általuk elképzelt módon kívül más is létezik.