El lehet ezt egyáltalán felejteni?

A szerelmi bánat olyan mint a nátha, ne lehet elmulasztani, csak a tüneteket enyhíteni, viszont idővel magától fog elmúlni mindenképp.

Ha napról napra rosszabb, az pedig azt jelenti, hogy kínzod magad. Rágondolsz folyton, mert akit szeret az ember, jól esik rágondolni (hiányolják az agyi receptoraid azokat a örömhormonokat, amik akkor termelődnek, ha rágondolsz). Csak vedd észre, hogy mióta mást szeret, mégiscsak szarabbul érzed magad, mikor rágondolsz, mint amikor tökmásra. Tudom, akkor ürességet érzel, de ez enyhíthető, ha elkötöd magad. Kicsi örömökkel lehet átvészelni az ilyen szar időszakot, pl haverokkal találkozás, partizás (főleg mikor már nem abban a kezdeti stádiumban vagy, mikor attól is csak rosszabb lesz, mert ugyanúgy rágondolsz, és csak jobban megmutatja magát az üresség, mert leszarod a többi embert, mert egyik se Ő, ha meg iszol kiborulsz). Szóval amennyiben nem egy-két hete történt, akkor fejezd be az önsajnálatot, szerintem eléggé kimerítetted a lehetőségeit. Kis önerőszak ilyenkor segít. Tudom, ha valamire valaki direkt küzd, hogy ne gondoljon, olyankor pont arra gondol, de egyszer egy pszichológus azt mondta nekem, hogy sok próbálkozás után sikerül (mert egy idő után az agyad engedelmeskedik).