A nagyon okos embereknek milyen párt keresni?

"Azért ha valaki 130 vagy afeletti, akkor ott már igen minimálisra csökken a szórás lehetősége és a szignifikáns eltérések száma. Míg egy 120-asnál vagy az alattinál már arányaiban több szórást is lehet találni, nyilván ahogy megy lejjebb, egyre nagyobb valószínűséggel (persze nem feltétlenül van jelen). >=130-ra szokták most mondani, hogy az a vízválasztó, 140+ meg az überkategória."

Ez kezd egyre szebb lenni. Tehát elvileg a munkád része, hogy IQ alapján állapítasz meg dolgokat (ráadásul erre hivatkozva, mint önjelölt szakértő széles mellénnyel osztod az észt), közben meg azzal nem vagy tisztában, hogy mi az a szórás, és mi a szerepe / hatása az IQ mérésnél.

Most már én is tényleg nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mégis mi a manót dolgozol.

A szórás egy matematikai fogalom, ami az eredmények eloszlásának van, nem pedig az egyes pontszámoknak - nem belemenve a precíz matek definíciókba, esetünkben a tesztnek van egy ilyen tulajdonsága, ami lényegében azt mondja meg, hogy hogyan skálázódik a teszt. Tehát ami 20as szórású teszten 140 pont, az a 15ös szórásún 130 pontnak (és akkor most csak olyan szórásokról beszélek, amikről tutira tudom, hogy alkalmazzák vagy -ták IQ teszteknél). Ebből adódik, hogy az olyan kijelentéseknek nem sok értelme van, hogy a >=130asIQ a vízválasztó, mert attól függően, hogy 15ös vagy 20as szórású teszt eredményéről beszélünk, ez jelentheti azt is, hogy az illető a népesség felső 7 vagy felső 2 százalékáról beszélünk. Nagyon nem mindegy.

én akkor érezném magam hihetetlenül intelligensnek, ha pl űrhajós lennék, kutató a NASA-nál, mit tudom én a cambridge trinity college biológusa lennék. nem azért, mert az átlagnál kicsit több az IQ-m, de amúgy reggel ugyanúgy bemegyek az irodába dolgozni, és ugyanolyan középszerű életet élek, mint az emberek nagy része.

azért elszomorító, hogy ha intelligensnek tartja magát az ember, akkor instant leszavazzák, mert hogy gondolja, hogy ő ezt állítja magáról, illetve elszomorító az is, hogy már mindenki olyan sokat gondol magáról jóformán alaptalanul.

tehát ha olyanokról beszélünk, akik tényleg hihetetlen intelligensek, és most én itt mondjuk híres tudósokat veszem alapul, elvégre ők elég okosak is, sokat tudnak a világról, a működéséről, és úgy általában nem szar emberek, akkor azt feltételezném, hogy változó.

pl feynmannak volt azt hiszem három felesége is, tehát annyira nem volt nehéz neki. :D Dawkinsnak is voltak feleségei, ő pl tudós barátján keresztül ismerkedett meg valamelyikkel, vagy munkahelyen, egyetemen. ezek a szerencsés esetek, amikor olyan környezetben vannak, ahol hozzá hasonlókkal van körülvéve. ha nem ez a helyzet, akkor elég rendesen kell próbálkoznod, keresned. a modern family-ből pl nolan gould is elvileg intelligens, mensa tag is, 150 az IQ-ja ha jól emlékszem. ő pl állítólag nehezen ismerkedik, nem túl társasági ember. mensa eseményeken ismerkedhet esetleg. bár ez nekem kissé mindig unszimpatikus, amikor valaki ilyen-olyan tag, mert ő ennyire intelligens, és ezt ilyen formában kell megmutatni, ezzel kell érvényesülni. (ezért kapni fogok majd pár piros kezet.) na meg mondjuk még egy példa, Kant pl soha nem nősült meg, tehát neki nagy gondja volt ezzel. :D de ő egyébként is kissé furcsa ember volt, furcsa szokásokkal.

vagy itt van pl a barátom bátyja. külföldön agykutató, eredetileg fizikával vették fel, de programoz is, matematikához is ért ennél fogva, tehát nem buta. ő pl egész nap a laborban van, és nem is ismerkedik, mert más köti le a figyelmét. gondolom vágyna azért barátnőre, szokta mondani hogy ez vagy az a nő tetszik neki, pl emma watson milyen jó nő. :D

nyilván minél extrémebb vagy, minél másabb a többi embernél, úgy egyre csak nehezebb és nehezebb párt találni, mert egyre kevesebb ember illik hozzád.

vannak sokan, akik intelligensek, de mégis megrekednek egy szinten, valamiért nem elég motiváltak, nem tesznek meg mindent, így nem is válnak olyan jóvá, mint amire képesek lennének.

a legrosszabbak azok, akik azt hiszik hogy okosak, miközben nem. sajnos ebből látni a legtöbbet.

"a legrosszabbak azok, akik azt hiszik hogy okosak, miközben nem. sajnos ebből látni a legtöbbet."

Te minek vallod magad? Okosnak? Mert ha nem vagy az akkor hogyan tudod megítélni hogy ki az és ki nem? Ha meg az vagy akkor miért írsz le ilyeneket:

"én akkor érezném magam hihetetlenül intelligensnek, ha pl űrhajós lennék, kutató a NASA-nál, mit tudom én a cambridge trinity college biológusa lennék. nem azért, mert az átlagnál kicsit több az IQ-m, de amúgy reggel ugyanúgy bemegyek az irodába dolgozni, és ugyanolyan középszerű életet élek, mint az emberek nagy része."

én intelligensnek gondolom magam. de nem gondolom, hogy milyen kiemelkedő lennék. szerintem ez eléggé egyértelmű, nincs benne semmi ellentmondás.

nem csak hülyék és okosak léteznek. kicsit szélesebb a skála.

Magamat nem szívesen elemzem, teszteket nem töltöttem, állítólag nagyon okos vagyok.

Szerintem az intelligencia, okosság - a kérdés nem pontosította - része az is, hogy az ember elfogadja, hogy egy társadalom része, így a normákat valamelyest követi, tisztában van a saját helyével, határaival, és az emberi kapcsolatok terén is törekszik a fejlődésre, az agya használatára.

Ennélfogva kinézhetnek jól is az okos emberek, nem feltétlenül vannak stílus, ízlés híján. Észtől függetlenül lehet késztetésük arra, hogy a megjelenésük is igényes legyen.

Ranglétrám sincs, nem mérem, hogy nagyon okos/sima okos társ van-e mellettem, de tény, hogy mikor megtetszik valaki, az mindig egy okos ember. Szükségem van rá, hogy szellemi társam is legyen az illető, sőt talán elsősorban erre van szükségem. Ez nem jelenti, hogy mindenben egyetértenénk vagy ugyanazon területen lennénk kiemelkedőek. A kapcsolatban alap, hogy meg tudjuk osztani a gondolatainkat, úgy, hogy a másik érti is, sőt, egy jó elméleti vita sincs ellenemre. Hozzáteszem, a szexuális vonzalomban is nagy szerepe van nálam az okosságnak, fel tudok izgulni egy jó eszmecserétől.

"22-es: szorast en a reszteruletek kozti elteresre ertem. Ezt igy egyszerubb leirni, mint azt hogy "az egyes reszteruletek kozotti elteres. Tehat nem mint szakszot hasznaltam."

Úgy látszik, hogy a skálázasos magyarázatom nem sikerült elég egyértelművé, szóval megpróbálom másképp elmagyarázni, hogy miért értelmetlen amit írtál, teljesen függetlenül attól, hogy hogyan csűröd-csavarod és magyarázgatod utólag.

Az "IQ" nem egy mértékegység. A mértékegység az az, hogy 'X szórású teszten elért pontszám'. Tehát amikor te azt írod, hogy 130as IQ a határ, az pont ugyanolyan, mintha valakire azt mondanád, hogy az ő súlya 150. De hogy 150 micsoda, kg vagy font, az nem derül ki. Pont ugyanez a helyzet az olyan kijelentéseiddel is, ahol csak így magában dobálózol a számokkal: nincs ott a mértékegység, hogy milyen szórású (tehát skálázású) teszten érték el ezt a pontszámot.

Tehát az IQ tesztek esetében a szórás pont annyira "szakszó", mint a súlymérések esetén a kilogramm.

Ezért is szoktak sok helyen centilisben hivatkozni az IQ-ra, ami azt jelenti, hogy a népesség hány százalékánál nagyobb az intelligenciád. A mensánál pl. a bekerülési követelmény az, hogy ez a centilis legalább 98% legyen, tehát a népesség 98%-ánál legyen magasabb az intelligenciád. A régi 20as szórású teszten ez min. 140 pontot jelentet, míg a mostani 15ös szórású teszten ez 130 pontnak felel meg. Tehát az egyik mértékegység szerinti 130as IQ megfelel a másik mértékegység szerinti 140es IQ-nak.

Így már érthető, hogy miért totál értelmetlen, amiket írsz?