Ezt az egy dolgot nem értem a párkapcsolatokban (hosszú). Kérhetnék véleményeket, tapasztalatokat?

Az eddigi két, pár hónapos kapcsolatom alapján, illetve az ismeretségi körömből adódóan megdöbbentett, hogy ez miért van így némely esetben.

Én általában olyan típus vagyok, aki igyekszik a lány kedvében járni, kedveskedik neki, jól elbeszélgetünk, járunk moziba, múzeumba, egyéb helyekre stb. (Nem elkényeztetem, nem estem túlzásokba, csak szeretem látni, hogy boldog.) Egyszer meg is kaptam, hogy túl rendes vagyok, meg, hogy miért ölelem át, miért érdeklődöm ennyire.

A másik dolog: ismerőseim körében egyre többet tapasztalom, hogy a "kényelmi kapcsolatok" a mérvadók. Értem ez alatt azt, hogy folyton veszekednek minden héten, valami kicsiny, jelentéktelen okból (kié legyen a több étel, vagy anyagiaskodnak egymás felett, úgy mond "hatalmi harc" alakul ki egymás között), de valahogy együtt élnek évek óta és látom rajtuk, hogy nem érzik jól magukat a kapcsolatukban. Szerintem nem ez az egészséges párkapcsolat definíciója.

Egy párkapcsolat (szerintem) a kölcsönös megbecsülésről, az egymás iránti szeretetről, és nem arról szól, hogy mikor keressünk valamit amibe beleköthetünk a másikba.

Persze, mondhatnátok, hogy kifogtam az eddigi barátnőimmel...csakhogy sok helyen látom ugyanígy, hogy nem becsülik meg egymást, mégis együtt vannak. Úgy értem, miért húzzák egymás idejét?

Pl.: egyik ismerősöm barátnője szeretne gyereket majd egyszer, de ő bojkottálja az egész témát, se család, se gyerek, semmi. Akkor mégis 5 év kapcsolat után mit lehet elvárni ettől? Mi lesz belőle a jövőre nézve? Annyira elkényelmesednek az emberek a kapcsolatukban, hogy egymásért már nem tesznek meg semmit, de azért megbántják a másikat? Miért vannak még együtt?

Ne vegyétek általánosításnak a fent leírtakat, csak az eddig látottak, tapasztaltak alapján erre lettem figyelmes. Csak kicsit úgy éreztem, hogy ki kell adnom magamból, most, hogy szakítottam a második barátnőmmel (könnyelmű volt egy kissé).

25F