Szakítás utáni kapcsolattartás? Érdekelnének a vélemények, tapasztalatok.

Nekem is ez a véleményem.

Ha egyszer vége van, akkor menjünk szépen jobbra és balra, nem kell erőltetni ezt a "legyünk barátok" dolgot. Az egyik félnek ez sose lesz könnyű.

Akkor se erőltetem ezt, ha békében váltunk el. Nálam is annyi, hogy összefutunk, jópofizunk két percet, aztán megyünk tovább.

Őszintén megmondva, engem nem is érdekel, hogy mi van velük, hogy alakult az életük. Ami volt, elmúlt. Nem kavar fel, ha új kapcsolatuk lesz, nem érdekel, ha új munkája van, teljesen közömbös egy idő után.

Van olyan, akit ha meglátnék az utcán, akkor átmennék a másik oldalra. Van olyan, akivel érdekelne, hogy mi van, de nem fogom keresni, mert tudom, hogy őt felzaklatná, és többet látna bele a dologba puszta érdeklődésnél.

És van egy olyan, akivel megsirattuk a szakítást, hónapokig nem beszéltünk, aztán ahogy lecsengett a szakítás, újra felvettük a kapcsolatot. Nem haragban váltunk el, életem eddigi legnehezebb szakaszán nagy támaszom volt, mellettem állt, sokat tanultunk egymástól. Nem jött össze a dolog, de több jót kaptam tőle, mint rosszat, egyszerűen érdekel, hogy mi van vele, és szurkolok neki, hogy boldog legyen, és tudom, hogy ő is így van vele. Kb. két-három havonta szoktunk találkozni, úgy gondolom, hogy ez még belefér.

Úgy alakult, hogy a legutóbbi exemmel egy baráti csoportban maradtunk. Mialatt vele voltam, megismertem a barátait, és hát megszerettem ott lenni, és maga a társaság nem engedett el, hiába akartam menni.

Nekünk a szakítás eléggé kemény dió volt, de azóta neki is voltak barátai, én is voltam lányokkal, ha ott van egy buliban/rendezvényen velem, köszönök neki, és idegenként kezelem. Néha néha váltunk egy-két szót, és ennyi.

Ha meg csak úgy az utcán találkozunk, akkor levegőnek nézem.

A szakítás után idegenek vagytok egymás számára, viszont ez azt is jelenti, hogy nem csak az együtt töltött időt, hanem minden a másik fél iránt érzett dolgot félreraksz. Tanulsz belőle, de ő már nem a te dolgod. És így szerintem az a normális, ha levegőnek nézed.

Egy van, akivel évekkel később fészen is ismerősök vagyunk. 16 évesen jártunk és úgy 4-5 évvel később, jelöltük be egymást. Szakítás után totál kiábrándultam belőle. Emlékszem később a diplomaosztómra írt egy nagyon kedves, semleges, baráti üzenetet (annak is sok éve már). Azóta néha kommentelünk a másik dolgaira, boldog szülinap stb..

Kettő exem egy ideig próbálkozott be nálam (ők szakítottak) de letiltottam őket mindenhonnan. Őket meg 1-2 másikat ha látnék az utcán átmennék a másik oldalra, tuti.

Kivéve, egyhez hozzávágnék valami nehéz, kemény tárgyat. :D

Baráti körből volt 1 pár, évekig ment a barátság szakítás után (meg titkos szex...), majd a srác külföldre költözött az új barátnőjével, az itt maradt csaj megsértődött vmi apróságon, azóta se beszélnek, pedig tök jó barátok voltunk. :(

Szóval max nagyon felületes ismerősként, és az is nagyon ritka.

Mindegyik exemnek köszönök az utcán.

Egy van akivel heti 1szer beszelünk facen.

Bonyolult volt a kapcsolatunk. De nem haraggal váltunk el,de már tulvagyunk egymáson.

Kb kéthavonta talalkszunk,közös haverok és akkor beszelgetünk.

Jelenlegi párom is már ismeri.

N25