Van értelme egyáltalán?

Teljesen magam alatt vagyok..5 éve vagyok együtt a barátommal.Úgy érzem,hogy talán jobbat érdemlek.Ha elmegyünk buliba minden pasi folyton oda jön hozzám,mindenki dicsér még az ő haverjainak is csorog a nyála de ő 5év alatt soha nem mondta h csinos vagyok,soha nem mondta hogy szép ez vagy az rajtam ...semmit nem mond soha.De nem csak ez a baj.Az egyik barátja a multkor azt mondta ,hogy addig nem nyugszik amíg meg nem húz.Erre én elmondtam a barátomnak és én jöttem ki belőle rosszul.Ő szerinte biztos én nyomultam a haverjára.A multkor házibuliba a haverja be jött utánam a wcre és ott erőszakoskodott.Ezt is elmondtam neki sírva és nem hitte el.Sosem csaltam meg mert nem vagyok az a fajta lány.Akár hová megyünk sosem foglalkozik velem.Sosem mondja ,hogy szeret.Szinte már beszélgetni sem lehet vele.Csak a szex érdekli.Nekem viszont jól esne ha többet törődne vekem.De ha már valaki megszólít valahol akkor már azért képes jelenetet rendezni.Nem értem ,hogy ha másokra féltékeny akkor mért nem értékel jobban.Nagyon szeretethiányom van.Szeretnék énis boldog lenni.Sokat sírok ez miatt.Minden nap.Nem érzem ,hogy törődne velem.Nem akarja ,hogy külön menjünk,és én sem.De ő nem veszi észre ,hogy töntre teszi ezzel a kapcsolatunk.Én már nem tudok egy olyan kapcsolatban élni amiben nem vagyok boldog.Nem tudom mit tegyek.a haverjait töbe nézi mint engem.Én csak arra vágyom ,hogy megbecsüljenek.