Miért nem érti meg sok férfi, hogy a pénz miért fontos a nőknek?

Aki albérletben él,az hol jelenti azt hogy a gyerek használt ruhákat hord,és miért másabb szerinted egy albérlet?Szerinted lenézik a gyereket ert albérletben él?!

Mert k...a nem!Max TE

Ne csak azt nézd, hogy mit mond, hanem azt is, hogy ki mondja!

A legtöbb pasinak tiszta sor, hogy ha össze akarnak költözni, és családot akarnak alapítani, ahhoz kell egy anyagi háttér. És akárki akármit mond, ha a pasi nem csak du.gni akar, akkor igenis ő is nézni fogja, hogy kivel áll össze!

Akik emiatt a leghangosabban sírnak, azok pont olyan pasik, akiknek ez a "lehetetlen" kategória. Anyuka nyakán élnek büfé-ruhatáros szakon szerzett diplomával, 5 éve nem találnak állást, de "akármit diplomával nem vállal el", és utál mindenkit, aki 25-30 éves korára elért valamit.

A másik fele meg az, akinek a nyóccáttalános is úgy van csak meg, hogy ötször az első, háromszor a második, a karrier csúcsa, ha mehet közmunkára, és szinté utál mindenkit, aki 25-30 éves korára elért valamit.

Főleg mindezt úgy, hogy még mindig az a leggyakoribb, hogy fiatalon kerülnek össze a párok, és együtt güriznek a lakásért, kocsiért, meg a gyerekért úgy, hogy kezdetben a csupasz fenekükön kívül csak egy havi albérletre való megtakarítással vágnak a közös életnek.

25 éves nő vagyok, jó munkám van, jól keresek és jól is nézek ki. Sok férfi udvarol nekem, van köztük mindenféle ember - nyilván, azokról mesélnék kicsit, akik engem learanyásóztak.

Teljes mértékben önellátó vagyok évek óta. Egyetem mellett is dolgoztam, kb. csicskamunkát végeztem, de eltarottam magam, mivel a szüleim nem tudtak támogatni szinte semmi pénzzel. Nehéz évek voltak, éjszakáztam sokszor, másnap mentem be az egyetemre, sokszor fél napból állt a hétvégém, de megérte! Most olyan munkát végzek, amit imádok, amiről mindig is álmodtam és jól is keresek, ahogyan azt említettem, főleg a koromhoz képest.

Sok férfi, aki szeretett volna velem összejönni, otthon lakott az anyjával, és volt olyan, aki egy fillért nem adott bele a rezsibe, sem a kajába és úgy képzeljétek, nem volt pénze meghívni egy kávéra. Olyan beszólásaik voltak, hogy ugye ki tudom fizetni magamnak a részem, mert most nem állnak túl jól, de gondolják ezen nekem nem múlik, én úgyis jól keresek.

Gondoltam, ha már egymás zsebében turkálunk, akkor megkérdezem, hogy szerinte hogy van az, hogy 18 éves koromtól koleszba, meg albérletben lakom, amit mindig magamnak fizettem ki, a kaját, a bérletet, a tisztító, tisztálkodószereket magamnak veszem stb. és mégis van pénzem, ő meg 30 elmúlt anyjánál lakik és nincs pénze egy 500 ft-os kávéra, hogy lehet ez? Ekkor a kedves férfi azt mondta, hogy jobb is, hogy nem fizette ki a kávémat, mert látja, én csak egy aranyásó kis dög vagyok, akinek csak a gazdag férfiak kellenek.

Mondtam neki, hogy látszik rajta, hogy nem veti fel a pénz, mégis beültem vele egy kávéra, ellenben ő pontosan tudta, mit dolgozok, ergó sejthette, nagyjából mennyit kereshetek. Akkor ki is az aranyásó?

És nem egy ilyen volt! Nálam jóval idősebb férfiak nulla egzisztenciával, semmi ambícióval, és csodálkoznak, hogy azt választom, aki tepert, mint én és el is ért valamit. Mégis miben nézzek fel valakire, aki 30x évesen nem tud felmutatni semmit?

Az a fő probléma, hogy a túlértékelitek a pénz szerepét, azt hiszitek, hogy egy gyereket nem lehet úgy felnevelni, hogy nincsenek havi 4-500 ezrek, azt hiszitek, hogy egy gyereknek az rossz, ha használt ruhákat kell hordani, vagy nincs neki mindig megvéve a legújabb ájfón, azt hiszitek, hogy ettől bármiben is hiányt fog szenvedni.

Pedig nem.

6 éves koromig egy szobában laktunk négyen, én, tesóm, meg a szüleim. A bátyám kinőtt ruháit hordtam, karácsonyra, születésnapra kb. sose volt "mit hozzon a jézuska?" című műsor, a legolcsóbb használt lengyelpiaci ócskaságokat kaptuk, luxuscikk kategória volt számunkra a banán, a mandarin, biciklim valami 10-11 éves koromban volt először.

És mégis boldog gyerekkorom volt, mert szerettek a szüleim, mert voltak barátaim, le se sz-rtam, hogy vannak olyan kölykök körülöttem, akik havonta új ruhát kapnak, meg villogós talpú cipőt, meg a legmenőbb GI Joe-s tankos f-s.z.o.m játékokat meg akcióbábukat.

Egyet értek az utolsóval. Hat éves koromig egy szobában laktunk a nővéremmel és a szüleimmel, aztán 15 éves koromig egy szobában a nővéremmel, akivel martuk egymást, ahogy tudtuk. Mindig szegényebbek voltunk, és mégis itt vagyok, egyetemen, tanulok, dolgozok, van egy nagyszerű párom, aki a szüleivel él, és majd ha közösen meg tudjuk teremteni, akkor elköltözünk albérletbe.

Ő úgy gondolja, hogy egy gyerekhez minden kell, több százezer, de szerintem, aki néha csak a kutyakajástól vásárolt csontból készült kaját ette, mégis normális ember lett, a gyereknek szeretet kell, boldogság, közös élmények a családdal és akkor ő is normális, kiegyensúlyozott felnőtt lesz.