Minden nő azt szeretné, hogy megharcoljanak érte, de mikor kell egy férfinak abba hagyni, mikor kell befejezni a harcot?

Szerintem hülyeség, hogy minden nő elvárja, hogy harcoljanak érte. Ha nekem igazán tetszik egy fiú és kihullana a kezeim közül, csak mert a rideg jégcsapkirálynőt játszottam neki, akkor verném a fejem a falba, hogy lehetett az agyam helyén káposztalé, hogy elszalasztottam a lehetőséget, nem mernék ilyenekkel játszadozni, mert még jó emberismerőként is rizikós kitapogatni a másik határait, toleranciaszintjét. Megharcolni a kapcsolatért kell, azért, hogy a "MI"-ről beszélhessünk és ez a nőn és férfin egyaránt múlik, nem pedig őnagyságom kegyeiért, aki szándékosan megnehezíti az ismerkedést. Ha nincs egy kedves szavam sem a férfihoz az csak egyet jelent: nem is akarok kedves szavakat intézni hozzá, mert nem akarom, hogy közöm legyen hozzá. Persze bunkó nem leszek, mert feleslegesen nem állítok ki szegénységi bizonyítványt magamról. Közöny=elutasítás.

21/L

En azt tartom, h a ferfi tegye meg az elso lépést. De a nőnek ugyanugy ki kell mutatni azt is, ha erre vevő es azt is, ha nem.

Szoval a leírtak alapján nem az a baj, h nem harcolsz elegge, hanem az, h a lánynak nem jossz be ugy.

Ha tetszenek neki, akkor o is lepne feled, jelezne mar alapból avval, h kedves, örül neked meg eleve látnád, h " szépen" nez rad. En nagyon régimódi felfogású vagyok, de férjem mikor udvarolt en egészen másként viselkedtem vele, pl. Mindig mosolyogtam ra, a szemébe neztem, igyekeztem hagyni, h hozzamerjen, megfogja a kezem. Megöleltem, előfordult, h csak egy vicc köré cselezve megsimogattam az arcát. Szoval, ha a lánynak viszont bejössz, azt biztos érzed.