Mit gondoltok az ehhez hasonló mellekről?

Nincs vele baj, és nem a koplalás okozta. A génjeid határozzák meg a kinézetét, nem az, hogy mit eszel.

Szerintem ne műttesd meg magad. Még szűrőnek is kiváló, hiszen ha valakinek baja lenne vele, akkor az annyit is ér.

Tubuláris mellnek hívják.

Szerintem cseréld le a pasidat, ha ilyet mond, hogy jobb mintha nem lenne melled és ez is mell.

Ez a tipikus "ne érezd magad szarul, jó ez így, csak nekem nem tetszik". L

Nőként mondom, hogy nincs semmi gond a melleiddel. Párodnak meg ne mondjad folyton, hogy ez téged zavar, mert neki, mint hallottad, így tetszik minden, ahogy Te vagy, viszont egy idő után meg fogja unni a kesergésedet.

Nekem ilyen van, csak nagyban, már kilenc évesen is így lógott és ilyen nagy bimbóval volt, utáltam, most is utálom, mert mivel nagy, húzza a hátamat (arról nem beszélve, hogy a melltartót sem találni a méretemben nagyon 15 ezer alatt).

Azt akarom mondani, hogy amíg nem okoz eü-s problémát, és a párodnak így tetszik amit lát, addig szerintem kár aggódnod magad miatt.

Nézd, én is hasonlóan voltam. 17-18 évesen már-már depressziós volta. Nem voltam csúnya lány, de nem tudtam mit kezdeni a 15-16 éves koromba megnőtt nagyobb méretű melleimmel ( mert nekem meg nagyon is, és amiatt nem áll olyan feszesen, mint egy kicsi)

Úgy képzeld el, hogy olyannyira rányomta a komplexusom a bélyegét az életemre, 18 éves koromig senkivel nem jöttem össze. Voltak srácok, akik tetszettek, majd mikor kiderült, hogy ez kölcsönös és jelezték, én visszavanulót fújtam. Mindig.

Zavart az osztály ribijeinek is az irigy véleménye, hogy a nagy mell az nem jó mert lóg, és az mér milyen stbstb. Plusz a tv és reklámból jövő folytonos elvárások.

Na és akkor 18 évesen, depresszióba csúszva, mikor folyton bőgtem, elmentem plasztikai sebészhez. Nem tudtam feldolgozni és elfogadni magam, gondoltam akkor megcsináltatom.

Kész, meg volt az időpont (felvarrás plsz egy mérettel kisebbítés lett volna.) Örültem.

Eljött végre a műtét napja.

Az alató orvos kiszólt, hogy öltözzek át, és mindjárt kezdhetjük, és írjam alá a papírokat.

Ezt most nem tudom neked jobban leírni, mi történt:

Ahogy levetkőztem, ott álltam és néztem magam a tükörben..

SOHA nem láttam még ilyen szépnek a melleimet. Mondom jézusom, MIT CSINÁLOK?

OKé, kicsit lógósak, nagy mell, ez ilyen. Utána meg a hegek, még ha ki is fakulnak idővel. De esélyt sem adtam, hogy lássam, vajon valóban akkora-e a probléma.

Nem írtam alá a papírt, felöltöztem, és közöltem, hogy ne haragudjanak, de nem tudom megtenni, meggondoltam magam.

A plasztikai sebész elküldött... ba, hogy mennyi pénz és most gondolom meg magam.

De nagyon jó döntés volt, és ezen át kellett mennem.

Talán a szabadság érzése, ami a kezemben volt, hogy dönthetek és lehet más... Akkor már nem kellett.

És a legszebb, hogy később összejöttem a jelenlegi párommal, aki IMÁDJA a melleimet, nem elviseli, hanem kifejezetten gyönyörködik bennük.

Én azt mondom, ha a párod nem zavarja, ráadásul te is csinos nőnek találod a képen láthatót, akkor eszedbe ne jusson a mai undorító média és túlzó elvárások miatt tönkretenni magad.

Ha akkora gátlásokat okoz benne, mint anno bennem is, érdemes gyűjteni rá, de hidd el, hogy az számít a legtöbbet, hogy a párodnak így vagy jó. Te is fogadd el magad, és onnantól meglátod, hogy ez nem is igazi probléma, te így is lehetsz szexi, a párod pedig vonzódik hozzád. magyarul nincs is probléma, ha a magadban lévő gátat megszünteted.

Aki szeret, az a melleid is szeretni fogja. :)

És nem csúnya, ahogy írták, vannak sokkal rosszabb helyzetben lévők.