Az normális, hogy bizonytalan vagyok még abban, hogy a párom az igazi?

"Félek, mert nem akartam újra szerelmes lenni,"

Bocsika, de a szerelem érzését NEM te irányítod, hogy most akarsz-e vagy sem, az jön magától, ha kihozzák belőled!

Miért vagy bizonytalan? És mitől félsz? (Egyébként ha állandóan félni fogsz mindentől egy csomó negatív tragédiát fogsz magadhoz vonzani. Pl. ha félsz attól, hogy vele tervezd a jövődet, akkor tuti, hogy pár éven belül tönkre fog menni, mert azon fogsz leginkább fáradozni tudat alatt, hogy a félelmeid beigazolódjanak!)

Talán nemcsak a kapcsolatban vagy bizonytalan, hanem még a saját magánéletedben is az vagy.

Minek akartál te kapcsolatot, ha még saját magaddal szemben se vagy biztos?

Szerintem még önbizalomhiányos is vagy!

Egyébként nem normális a viselkedésednek azon része, hogy ennyire paranoiás vagy!

Légy már lazább, élvezd, hogy együtt vagytok!

Igaziból kicsit szerintem mindenki tart tőle (egy bizonyos életkor fölött). Ne siessetek el semmit és tudd, hogy mindig ki lehet lépni, nem a következő pillantban fogsz elköteleződni, azt csak élvezni kell.

Ja és, ha eddig nem tetted ezután se emlegetsd, hogy félsz a közös jövőtől. Mond meg, hogy kicsit még várni szeretnél, hogy alakuljon.

Amúgy attól, hogy tervezi, még nem biztos, hogy komolyan gondolja. Én már mindent megterveztem legalább 10 évre, az esküvőtől a házig (jó lehet, hogy 20-ra) és a 60 kutyáig, amit befogadunk :) Az én párom jól tűri, egy kutyát sem fogadtunk be (egyelőre nem is fogunk) és az esküvő sem lesz esedékes legalább 2-3 évig. Addig még szakíthatunk is (persze remélem, hogy nem).