Ti nem szoktátok ezt érezni?

Sokszor érzem ezt én is.

Gyerekkoromban távcsővel bámultam az eget, nyaranta pedig gyakran kifeküdtem az árnyékra, és csak lestem a felhőket meg a kék eget. Imádtam azt az érzést.

Felnőttként az ember állandóan vagy megy valahova, vagy jön valahonnan, vagy a gyereket istápolja, vagy egyéb ügyeket intéz, és nincs idő ilyesmire, meg hát egy városban nem is olyan könnyű.

Minden évben elhatározom, hogy egyik nyáron fogom a családot, elmegyünk egy rétre, távol mindentől, lefekszünk a fűbe és estig bámuljuk az eget.

A második résszel is egyetértek. Épp a minap gondolkodtam el azon, hogy milyen ocsmány tud lenni az emberiség, és ahogy a vállalkozók meg cégtulajdonosok mit is csinálnak, akik pl. kivágják a fákat, összeaprítják azért, hogy rétegelt lemezt meg farost lemezt csináljanak belőle, és végül kárpitos bútorlap lesz a vége :D

Belerondítanak a természetbe, tönkreteszik teljesen, hogy a nagyinak meg a papinak legyen hova letennie a kis megfáradt seggét.

Meg a benzines járművek, nem szeretem őket, büdösek is, a környezetet is szennyezik, ... csak fogyna már el az a rohadt kőolaj.

Persze, amíg lesz rá igény, addig fogják is csinálni. De tényleg meg kellene már tanulnunk kevésbé pazarlóan bánni a természet erőforrásaival, kevésbé mohónak lennünk... picit meg van bennem is ez az antikapitalista szellem :)

Na mindegy, kikapcsolom a gépet és megyek, ültetek egy virágot.