Szerintetek mi ez? Én magyarázok bele túl sokat vagy valóban akar valamit a srác?

Kicsit lehet hosszú leszek. A helyzet a következő: 21 éves lány vagyok, a srác 23. Egy helyen dolgozunk, mikor megismertem néhány hónappal ezelőtt, még csak azt sem tudtam volna elképzelni, hogy beszélgetni tudunk majd valamiről, annyi távol állunk egymástól stílusban, ma meg már kb létezni nem bírunk egymás nélkül. Neki van barátnője, már akkor is volt, amikor megismerkedtünk. Mivel össze vagyunk zárva 8 órában így természetesen egyre többet megtudtunk egymásról és egyre jobban egymásra hangolódtunk, rengeteget hülyéskedünk, csipkelődünk, ő elkezdett becézni így drágám, úgy szerelmem stb, amin én csak nevettem, nem éreztem benne semmi mögöttes dolgot. Gyakran hozzám bújt, amit én nem viszonoztam, leginkább zavarba jöttem ilyenkor. Nálam ez nem olyan természetes dolog egy fiú baráttal. Aztán a körülöttünk lévők egyre többször jöttek nekem azzal, hogy a srácnak tetszem, meg hogy a srác rólam beszélt, mikor nem egy helyen dolgoztunk, és valahogy elültették a bogarat a fülembe. Eleinte emiatt feszélyezve éreztem magam a társaságában, folyton az járt az eszembe, hogy mi van ha tényleg nem csak viccel, amikor ilyen félreérthető szituk vannak, de aztán kezdett tetszeni a helyzet, és kezdtem belemenni a játékba. (Ezt nem szabadott volna.) Én is elkezdtem becézgetni, tettem neki egy-két kétértelmű megjegyzést stb, és azóta van ez, hogy szinte elválaszthatatlanok lettünk. Folyton jön, bújik hozzám, simogat, amikor csak lehetősége van rá hozzám ér és már gyakran előfordul, hogy én is kezdeményezem az ölelést. Nagyon lelkis srác és volt alkalom, hogy sikerült egy aprósággal nagyon megbántanom, nem beszéltünk órákon keresztül pedig egymás mellett kellett dolgoznunk, és emiatt a körülöttünk lévők is feszélyezettek lettek, arról nem is beszélve, hogy én tiszta lelkibeteg voltam azalatt a pár óra alatt. A lényeg, hogy hihetetlenül jól esik, hogy ennyire törődik velem, tetszik ahogy simogat, féltékeny vagyok ha bármilyen lányra ránéz. Teljesen beleestem. A környezetünkben mindenki azt hiszi, hogy már rég együtt vagyunk, csak nem akarjuk elismerni. Emellett, hogy így meg van a kémia köztünk, lelkileg is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, mindent meg tudunk beszélni. Ez sajnos azt is magával hozza, hogy a barátnőjéről is beszél nekem, amit van hogy nehezen kezelek. Távkapcsolatban élnek, ritkán találkoznak, vannak kisebb problémák, de alapjában véve a srác hosszútávra tervez a lánnyal.

Szóval ilyen pótlék vagyok neki, mivel a barátnője nincs elérhető közelségben, vagy neki egyszerűen ez simán belefér egy barátságba és csak én gondolom túl a dolgokat? esetleg ő sem tudja mit akar? Remélem érthető volt, amit leírtam, próbáltam minél tömörebben összefoglalni, de szerintem így is kihagytam egy csomó számomra fontos tényezőt.

Köszi, ha végig olvasod, pláne ha leírod a véleményed. :)