Felépíthet egy nő úgy egy életet, hogy nincs szüksége férfira egyáltalán?

Persze, hogy fel, például én.Bár én speciális helyzetben vagyok,olyan rossz gyermekkorom volt(az apám kínzott,az anyám nem foglalkozott velem,az iskolában vertek,csúfoltak)hogy már fiatalon rájöttem,hogy nem tudok érzelmileg kötődni senkihez.Aki tényleg jó hozzám az iránt sem érzek semmit,sőt örülök a bajának...Gyerekről néha gondolkodtam,néha úgy érzetem/gondoltam tudnám nagyon szeretni,és mindent megadnák neki ami hiányzott az én gyerekkoromból,de nem hazudtam magamnak.Amint először felidegesítene ütném,stb.Nem lennék jó anya.Jó feleség meg pláne nem.Eddig csak felszínesen szerettem mindenkit,vagy úgysem.Szóval nem tudok elkötelezödni senki iránt,csak magamat tudom szeretni.De az életemet nagyon jól felépítettem egyedül,szép karrierem van,saját ház,autó stb.Persze a szexualitás szokott hiányozni de az együttlét vagy max.1-2 hónap után a hátam közepére kívánok minden férfit.Tudom,hogy nem normális,de ez így jó nekem.Innen is köszönöm a kedves szüleimnek.

39/N

Érdekes, hogy sokaknak a szex jutott eszébe, mint egyetlen dolog, amit egy férfi hozzá tud tenni a kapcsolathoz.

Az ember társadalmi lény, nem társas. A szex meg a párkapcsolat nem létszükség. Olyan szép ez a szó, önmagát magyarázza. Evés, ivás, alvás... aminek a hiányába belehalsz.

Ha anya akar lenni ÉS normális, lelkileg egészséges gyerek(ek)et felnevelni, akkor a férfi és a nő összetartozik.

Aki gyereket megfosztanak az apától (akár az anyától), az csak félember lesz lelkileg felnőtt korára.