Miért van valaki komoly kapcsolatban (és tervez vele egy életre) egy olyan párral, aki az illetőnek kifejezetten nem a "típusa"?

Szerintem sokszor az emberek nem tudják felfogni igazán, mi a különbség (hogy egyáltalán van különbség) az idea, és a választottunk között.

Én nem vagyok a párom ideája (teljesen más típusú lányok érdekelték, előttem mint én) és ő sem felel meg az én ideámnak. Mégis vele vagyok és el tudom képzelni, hogy együtt éljük le az életünket. Hogy miért? Mert a szexuális vonzalom megvan. Kívánjuk egymást. Az egyetértés megvan közöttünk. Szeretjük egymást, mint barát és mint szeretők. És mindent meg tudunk beszélni.

Ezért nem rágom tövig a körmöm, ha a párom találkozik egy ideális nővel. Mert más az amikor van valakinek egy típusa. És élni, szeretni, vele lenni megint más. A külső egy dolog, de nem a minden. És beletudunk szeretni olyan emberbe is, aki nem néz ki úgy, ahogy mi azt megálmodtuk magunknak.

Én szeretem a dús fekete hajat, párom meg kopasz. Most akkor hagyjam el?

Kb egymillió dolog van, amit fontosabbnak tartok egy életre szóló kapcsolatban. A külső csak annyira fontos, hogy kívánjam. És ez egy elég széles paletta, attól még, hogy van egy ideálom.

A páromtól ezt egyszer megkérdezték szemtől szemben a haverjai, mikor egyszer a strandon bámulták a csajokat, és véletlenül sem azokat nézte meg, akik hasonlítanának rám.

Párom azt felelte erre, hogy nem a szőke tincsekkel meg a kerek fenékkel fog leélni egy életet, hanem azzal, ami mögötte van.

A megbámult nők esetében meg leginkább nem volt mögötte semmi. :)

biztonság érzet meg ilyen szükségletek miatt

lehet csúnya, de Maslow piramisán segít feljebb jutni neki.