Menjek, vagy maradjak? Bővebben kifejtem lent

26 éves vidéki srác vagyok. Mindig kevés barátom volt. Igazából csak 2-3 igazi barátom van. Rajtuk kívül csak akkor bővült a baráti kör, amikor épp volt valakim és megismertem az ő ismerőseit is. Meleg vagyok... Ez most nem mellékes információ. Ugyanis 2 éve találkoztam a nagy szerelemmel és csodálatos dolgokat éltünk át együtt, de hirtelen elváltunk egy félreértés miatt.

Azóta már viszonylag kibékültünk és bocsánatot kért amiért, akkor azt hitte megcsaltam. Megkérdeztem miért szakított velem akkor olyan hirtelen, mert jól elvoltunk addig a napig. Azt mondta nem volt más baja velem, csak ő ezt akkor nagyon félreértette és rosszul esett neki, mert azt hitte én is csak átvertem őt és kihasználtam.

Örültem, hogy ezt végre megértette, viszont már egy éve van valakije. Érzem rajta, hogy még vonzódik hozzám, de nem tudom, hogy önmagában ez és az, hogy kibékültünk elég-e ahhoz, hogy egy nap még újra összejöjjünk. Az élet kiszámíthatatlan, de úgy érzem meg kell változnom, mert jelenleg én sem járnék magammal...

Leírom miért. Amikor ő elhagyott, nagyon magam alatt voltam. Bezárkóztam. Csak pár lánybarátommal tartottam a kapcsolatot, de a velük való találkozás is nagyrészt szomorúan telt, mert mindig szóbakerült a srác.

Új kapcsolatokra, új barátokra vágyom és úgy érzem itt már nem tudnék új életet kezdeni. Ráadásul a munkám is olyan, ami most keveset fizet és itt nincs semmi munkalehetőség.

Szóval úgy érzem már 2 éve csak vegetálok és az exem után vágyom. Szeretnék Pestre költözni, mert ott több a munkalehetőség a szakmámban is, és abban bízom ott találhatnék egy új srácot is, akibe képes lennék beleszeretni. Ezenkívül vonz, hogy a fővárosban teljesebb életet lehet élni.

Ugyanakkor jó érzés volt beszélni exemmel és tudom, hogy rossz érzés lenne tőle ennyire távol élni. Mégis úgy érzem, hogy most lépnem kell ebből a helyzetből. tartalmasabb életre és barátokra vágyom.

Bocs ha ismételtem néha magam.

Feltenném a végső kérdést: Ti mit tennétek a helyemben? Maradnátok a településeteken ilyen vegetáló életmódban pusztán azért, hogy a srác közelében maradhassatok abban bízva, hogy pár összefutás után még újra összejöhettek, vagy elköltöznétek és új életet kezdenétek?

Én nem akarom befolyásolni a válaszotokat, de jelenleg úgy érzem jobb ha költözöm... Mert ez nem élet. Lehet beleszeretek másba és őt képes leszek elfelejteni. Lehet beleszeretek valakibe, de idővel mégis valami folytán összehoz minket az élet. Ezt nem lehet előre tudni, mert már mindkettőre volt példa ismerőseim között, de ahhoz, hogy ez vele mégegyszer működjön, meg kell változnom.

Egyszer valaki kommentjében azt olvastam, hogy ő csak akkor hisz az újra felmelegített kapcsolatban, ha mindkét fél változik és eltelik bizonyos idő, amíg mindenki a saját útját járja, aztán egy hirtelen találkozás során feléled a szikra. Valahogy én is így gondolom, hogy ez csak így működhet.

Ha azt választom, hogy itt maradok, akkor marad ez a vegetáló, vágyakozó életmódom, és továbbra is csak azon fog kattanni az agyam, hogy amikor véletlenül összefutok vele, akkor újra hódítsam meg. De így sosem tudnám visszahódítani. Hisz ha mégis összejönnénk, hamar vége lenne, mert azt látná rajtam, hogy semmivel nem foglalkozom, csak vele. Semmi másról nem szól az életem. Ez engem is taszítana a helyében.

Pesten viszont érzem, hogy megváltozhatnék és ha egy nap vissza is költöznék, már olyan ember lehetnék, akinek VAN élete, vannak barátai és egzisztenciája. És ha ekkor még mindig össze akarok majd vele jönni, több esélyem lenne, hogy újra felnézzen rám.

Télleg sajnálom, ha néha kuszán fogalmaztam, de nagyon nyomasztó a jelenlegi életem.

(Bántó homofób megjegyzésekből köszönöm nem kérek és úgyis töröltetni fogom)