Maradjak vagy keressek mast? (Lent)

Mar tobb, mint masfel eve au pairkent dolgozok ugyanannal a csaladnal Londonban. Szeretem oket nagyon (kiveve az apukat), teljesen csaladtagkent kezelnek. A tervem az, hogy osszel koltozok amerikaba, szinten au pairkent, amit mar mondtam is nekik meg januarban. Az a helyzet, hogy az anyuka mar par honapja nem dolgozik, es eleinte meg ez jo id volt, vegre lazsalhattam kicsit, de mostanra mar annyira idegesit, hogy itthon van. Szeretem, mert egy joszivu no, de halalra unom mar magam, es teljesen haszontalannak erzem magam. Multheten kozoltek, hogy csokkenteniuk kell a penzemet, amig az anyuka nem talal uj munkat, de van egy baratjuk, akihez delutanonkent mehetnek segiteni, es az kiegeszitene a penzemet. Az anyuka egyebkent egesz nap vasarol, ebbol all az egesz hete, nem ertem miert rajtam akarnak sporolni. Nem akarjak azt, hogy elmenjek, de legyek itt ugy, hogy alig fizetnek.. Gondolkodom nagyon erosen azon, hogy mi lenne, ha meg erre a fel evre amit kb ittvagyok elmennek egy masik csaladhoz, ahol tobbet is fizetnek, mint itt, es tobb penzt is ossze tudnek szedni amerikara. A baj az, hogy a jogsit most csinalom, es itt lakik az oktatom a kozelben, ha messzebbre koltoznek, ott nem tudna tanitani. Meg mar ideszoktam hozzajuk.. Viszont nagyon kell a penz, es egyebkent szeptembertol a kicsi is megy suliba, magyarul egesz nap nem lenne dolgom, es attol tartok jonnenek akkor is ezzel a csokkentsuk le a penzed szoveggel, de akkor mar 2-3 honapra egy csalad sem alkalmazna amcsi elott. Tudom ezutan nagyon egyertelmu, h menjek mashova, viszont aki au pair az tudja, h iszonyat bonus az, ha csaladtagkent kezelnek es nem erzed magad idegennek, valamint borzalmas valtani, lelkileg is.