Uraim, ha a párotok teherbe esne, és vegyük azt az esetet, hogy természetesen vállaljátok együtt a babát, belemennétek az alábbiak bármelyikébe?

Én szeretek otthon lenni, szóval simán tölteném otthon a napjaimat a picivel.

A fele-fele is rendben lenne, de itt ragaszkodnék ahhoz hogy az anya kezdje, hisz ha tudja a kezdeti időben szoptatni a gyereket, akkor sokat számít + az se baj ha pihenget (már amennyit tud a gyerek mellett) 1,5 éves gyerekkel azért már el lehet aktívabban is játszani és nem alussza végig a napjai nagy részét, mint 1 éves kora előtt. 1,5-2 éves gyerek meg már gagyarászik, próbálja összerakni a szavakat. Erről nem igen szeretnék lemaradni.

F

2,

azért, mert ez gyakori és logikus érv, hogy aki többet keres, az dolgozzon továbbra is. hiszen a családnak több pénze lesz így.

Az első egy évben a gyereknek MINDENKÉPPEN az anyára van szüksége elsősorban. Nem is értem, hogy lehet ez kérdés... Egyszerűen biológiailag így vagyunk kódolva.

Bár nő vagyok, de ha férfi lennék, biztos nem akarnék olyannal gyereket vállalni, akiben akár csak opcióként is felmerül, hogy az első egy évben lepasszolja a gyereket. Ez kb. olyan, mintha a terhesség kihordását passzolná át másnak...

Maradnék hát! :D Pár feminácin kívül egy nőt sem láttam panaszkodni ezért. Sőt, az összes női ismerősöm örült, hogy otthon maradhat és ténylegesen számára fontos dologgal, a gyerekkel foglalkozhat. A férfi meg maradt a monoton, szürke hétköznapokban.

Szoptatási időszakban azért inkább örülnék, ha az anya lenne otthon a gyerekkel.

EMBEREK: Értem én, hogy mindenki valami csodás elmének képzelni magát és mindent lepontoz, ami számára nem szimpi és cukcsi, de hahó! #6 egy biológiai TÉNYT írt le! Ezen mégis mit pontoztok le?