A külföldre költözött magyar nők miért jönnek össze "véletlenül" a legtöbb esetben helyi, nyugati férfival?

Nekem csak olyan ismerőseim vannak, akik magyarral jöttek össze kint. (Nem beszélik a nyelvet.)

Nekem is nyugati pasi kéne. Nem a pénz miatt, sajnos most örököltem. Egyszerűen a nyugati felfogás miatt. Magyarban az nagyon ritka.

Én itthon élek, mégis egy külföldivel vagyok távkapcsolatban. Egyszerűen sokkal másabb a mentalitása, mint egy magyarnak. A magyarok (férfiak is, nők is) alapvetően egy elég panaszkodós és negatív fajta. Ezzel szemben én legtöbbször pozitívan állok a világhoz, és nyomaszt a kultúránknak ez a része. Másrészt, egy nyugati férfi sokszor "felvilágosultabb", olyan értelemben, hogy nem homofób, nem rasszista. Persze magyarok közt is van ilyen nyilván, de nehezebb találni.

(A másik ok pedig, hogy a magyar pasik engem a sok csinos magyar nő között átlagos szürke egérnek látnak, míg ez a srác tényleg vonzódik hozzám, gyönyörűnek tart. Nem mindegy, hogy valaki csak beéri veled vagy tényleg veled akar lenni.)

Hát nem tudom, én ismerem magam annyira, hogy ne kezdjek bele távkapcsolatba. Volt már részem benne, tartott is vagy két hónapig. Nekem ez nem járja. Viszont ha kint vagyok (szingliként) külföldön, akkor nagyobb százalékban vesznek körül az adott ország lakói és így nagyobb valószínűséggel találom meg köztük azt, akivel tényleg tudok tervezni ott helyben- már ha nincs szándékom hazaköltözni, és hát, valljuk be, itthoni pasi nélkül mégis, miért lenne szándékomban hazaköltözni? Persze előnyös, ha ez a nagyonkülönleges valaki az életemben pont az anyanyelvem beszéli, sőt, de kicsi az esélye, hogy a külföldön megismert mondjuk 100 munkatárs közül az az 1 magyar lesz a nagy Ő, és nem a többi 99 adott országbeli közül választok valakit. Persze, ha az az 1 Józsi igazán nagyon hozzám illő, akkor nem fogok arra hivatkozva nem összeállni vele, mert ő nem külföldi, sőt, alapvetően úgy gondolom, hogy akármennyire is jól beszélem az adott ország nyelvét, mégiscsak az anyanyelvemen vagyok önmagam, és így csak magyarul tudom igazán kifejezni a gondolataim, érzéseim, csak ezen a nyelven tud ő igazán mélyen megismerni engem- ahogy én is őt. Ergo, nálam kifejezetten előny a közös nyelv, de hát mit csináljak, ha a 100 új ismerős közüli egyetlen egy magyar (férfi) éppen házas, nálam 15 évvel fiatalabb, megbízhatatlan, kiállhatatlan a személyisége, vagy csak simán én nem tetszem neki (ilyen is van ám, képzeld el).

Ennek semmi köze a külföldiséghez vagy a GDP-hez, ez inkább elérhetőségi és kényelmi kérdés. Legalábbis, nálam, másokról nem tudok nyilatkozni.

Nem tudom mi olyan húú de nagyon meglepő abban, ha egy nő, aki kiköltözött külföldre, helyi férfiakkal ismerkedik, ne adjisten velük jön össze..??!

Én itt élek MO-n, mégis külföldi barátom van, és? Nem, nem a pénze miatt, egyébként sem egy pénzes pasi, teljesen átlagos, de megtetszettünk egymásnak. Kedves, figyelmes, törődik velem, szeretjük egymást. Egyszerűen teljesen másképp gondolkodik sok dologról, mint az itteni pasik, akikkel eddig dolgom volt. Egy tök pozitív ember.

Nem hinném, hogy egy magyar nő csak magyar férfival jöhet össze, vagy fordítva. Mindenki azzal van, akivel akar és akivel jól érzi magát, ennyi.

Milyen baromi meglepő, hogy ha külföldön az adott nő körül 99%-ban idegen nemzetiségűek vannak (milyen meglepő, hogy Németország németekkel van tele, ugye?:D), akkor jó eséllyel közöttük talál partnert.

Húha, ez volt ám a megfejthetetlen feladvány.