Valaki visszatért az életembe. Mit tegyek?

Régen a sráccal nagyon jóban voltunk, legjobb haverom volt. Aztán párszor bulik során csókolóztunk ilyesmi, de szex sose volt. Pedig aludtam is mellette, és szerintem volt olyan alkalom, amikor ha nagyon azt akarja simán benne lettem volna. Lassan beleszerettem, ez egyébként azóta se múlt el.

Volt egy eset, amikor részegen elmondta hogy a legjobb nőnek tart, gyönyörűnek, csodásnak, sőt szeret. És értitek úgy mondta. Őszintén a szemembe nézve, vallomás szerűen. Ezután úgy is tűnt összejövünk.

Aztán meg minden elcsesződött. Összevesztünk, bunkó voltam vele. De egész egyszerűen borzasztó bizonytalan voltam, hogy mit akar, hogy gondolta ezt az egészet és mi lesz. Megbántottam nagyon. Bocsánatot kértem tőle, mondtam hogy szeretem és egy hülyeség miatt nem akarom elveszíteni barátként is nagyon fontos, de rendkívül hidegen viselkedett. Hónapokig órákat beszéltünk minden nap, ezután alig, de viszonylag jóban maradtunk. Azt is mondta, hogy szerinte nekem kéne változtatnom a viselkedésemen nem neki. Pedig rémesen bunkó tudott lenni. De azt állította hogy azért ilyen mert én is ilyen vagyok és én is épp úgy megbántom őt.

A lényeg hogy ez addig fajult hogy 3 hónapig nem láttam, nem beszéltünk. Most megint beszélni kezdtünk.

Ezt a történetet persze sokféleképpen le lehet írni, most pár hónappal későbbről így látom. Vagy így akarom látni.. Volt hogy azt mondta barátként szeret, de annyi mindent mondhatunk. De lehet egyáltalán nem úgy gondol rám. Nem tudom mit jelentek neki, nem tudom mit csináljak... Azután hogy próbáltam kibékülni vele, bevallottam hogy szeretem meg ilyesmi, és elutasított rohadtul megalázva éreztem magam. Oké, nem elutasított, úgy tűnt minden oké, aztán kb 3 órával később megint összekaptunk csak úgy.. De beszélni se akartam vele egy csomó ideig, mert rohadt bunkó volt. Próbáltam továbblépni, még egy két hónapos rövidke kis kapcsolatom is volt, ami csúfos véget ért, épp mivel nem tudtam megszeretni az illetőt és felejtésre használtam. Nem tudom hogy megéri e felborítanom a viszonylagos nyugalmam, és visszatérni ugyanoda. A barátaim valószínűleg azt gondolnák megőrültem, azután hogy mennyit szenvedtem vele. De ismerem őt, fontos nekem és tényleg érdekel mi van vele. Viszonylag zárkózott érzelmileg, de velem egy idő után tök nyitott lett. Én meg sose voltam valami érzelmes ember, de őt meg megszerettem és fáj nélküle. Igazság szerint hiányzik, barátként is, de félek megint sérülni.

Felejtsem el, vagy hogy legyen? Tanács, vélemény, bármi jöhet.