Az a gyönyörű pultoslány, fiúk, mit mondjak neki?

A csajjal nem beszélek, a kedvenc helyük, nem csak az öcsémnak, hanem a haverjainak is, nem fogom ezzel leégetni, igaz, gondolkodtam már rajta.

Fenyegetni sem fogom, annak semmi értelme, elég neki az, hogy nincsen sem apja, sem anyja, akivel megbeszélhetné.

Az első válaszoló tippje megfontolandó, de várom még az ötleteket.

Leültem vele beszélgetni. Messziről indítottam, valószínűleg nem vette észre, hogy róla van szó. Aztán jöttek a gimis éveim, meséltem egy nagyjából uyganolyan sztorit, mint az övé, csak ott a főszereplő megbukott, évetismételt... stb. Gondolom itt tudatosult benne, hogy nem egy volt osztálytársamról van szó, hanem róla. A lelkére kötöttem, hogy soha többet ne csináljon ilyet, mert, hogyha mégegyszer felhívnak az iskolából azzal, hogy nem volt órán, átírattatom kollégiumba, nem kötelező velünk élnie, ha nem tudja tartani magát az én szabályaimhoz. Nem akartam kijátszani ezt a kártyát, de sajnos más megoldásom nem maradt. Szobafogságot, semmit nem kap, nem én vagyok az anyja, buliba ugyanúgy mehet, igaz, kicsit csökkentettem a keretet.

Eddig minden rendben van, de hogy tartja-e magát a szavaihoz, azt nem tudom.