Elrontom, mit tegyek hogy ne gondolkozzak igy?

A történetem a suliban kezdődött. Csúfoltak, és alig barátkozott velem valaki. Pattanásos, görbe, nagyon vékony voltam, nem voltak divatos ruháim. Aki tetszett az a külsőm miatt utasitott el. Később volt olyan eset, amikor hallottam egy lányt ahogy több fiúnak mondja hogy szép lennék ha megműttetném magam. Meg is kérdeztem tőle mire érti és megmondta. Voltak hasonló esetek még de ez volt a csúcspont. Visszahúzódó is voltam, nagyrészt ezek miatt. Most más a helyzet. Nincs pattanásom, de van érzékem a sminkhez, a hajam egyedi és divatos, mindig megcsinálva. Egyenesen járok, hiztam egy kicsit és edzeni járok. Soha jobb nem volt az alakom. A férfiak udvarolnak. De sokszor érzem magam most is csúnyának és nincs önbizalmam. Főleg ha az a férfi közeledik, aki nekem is tetszik. Kevésnek érzem magam hozzá. Pedig nem vagyok csúnya és azt mondják belsőre is jó vagyok. Miért nem tudom hát örömmel fogadni az udvarlást? Szorongok és félek, hogy nem vagyok elég jó. A pozotiv gondolkodás sokat segitett, de sokszor vagyok ebben a zombi állapotban is, amikor nincs kedvem semmihez és senkihez mert önmagamat ostorozom. Félek ezzel elrontom ami kialakulóban van, de nem tudom hogyan segitsek magamon hogy stabilabb legyek?