Hány éves kortól dönthet egy gyerek?

Ha apuka pert indít, lesz környezettanulmány, pszichológus, stb... A gyereket megkérdezik 14 éves kor fölött, hogy kivel szeretne élni, de ez csak részben számít. A gyerek érdekei számítanak leginkább, és az, hogy kinél van jobb helyen. Ha rendesen járatod iskolába, megfelelően fejlődik testileg-lelkileg-érzelmileg, nem vered, nem iszol, nem pasizol össze-vissza, akkor nagy valószínűséggel nálad marad.

Apukának viszont jár a láthatás, ebben pedig a te segítséged fogja a bíróság kérni. Anyaként a te feladatod elmagyarázni a gyereknek, hogy az az ember az apja, még ha olyan is, amilyen. Érzelmi intelligenciára is kell nevelned a fiad. Ha ezt elmulasztod és/vagy nem adod ki a gyereket láthatásra, téged fognak büntetni.

Ez tényleg így van, kár ezen mérgelődni. A gyereked apját te választottad, gondolom senki nem tartott fegyvert a fejedhez, nem erőszakból született a fiatok.

A gyerek meg iskolába sem szeret járni, mégis el tudod magyarázni neki, hogy az ő érdeke, hogy okosabb legyen. Ugyanez igaz a láthatásokra is. Kezdetben nem akarja majd, de ha normális az apja, és te segítesz neki, egy idő után minden rendben lesz.

Én most úgy mondom el a tapasztalataim, hogy elvált szülők gyermeke vagyok. Sajnos a válás után folyt a hidegháború a két szülőm között, és voltam a futó a sakktáblájukon. Tologattak ide-oda. Ezt meguntam és akkor 12 évesen könnyen lemondtam apámról és a láthatásról. (amúgy csak nyilatkoznom kellett, hogy nem akarok menni a gyámügyön, ők a jegyzőkönyvet felvették és nem is kellett többet mennem).

Tinikorban még nem igazán számított ez a dolog. Viszont felnőve vettem észre magamon, hogy igenis hiányzott az apám az életemből. Egy csomó dolog másként alakult az életemben, a szocializáció, a pasi témák és a többi, amikor egy apa, jó lett volna. Szóval felnőttként éreztem azt, hogy apám nem egy briliáns fater, de jó lett volna ha valamilyen szinten az életem része. Most felnőttként megint kezdeményeztem a kapcsolatfelvételt vele, így havi 1x beszélünk. De tudom, hogy sosem lesz olyan a dolog már, mint amilyen lehetett volna.

Szóval szerintem ez a láthatás dolog olyan, mint a matek lecke. Nem azért kell megírni, hogy ne kapjon most fekete pontot, hanem később fog számítani, amikor felnőttként ki kell tudnia kalkulálni, hogy mennyit fizet és jogosan vonnak tőle-e annyit.

Szóval én felnőttként, úgy, hogy ÉN mondtam le a láthatást, azt mondom, adjon egy esélyt maguknak akkor is ha nem ő a világ legjobb apukája, ha sokkal jobbat érdemelne, mint ami jutott. Ez nem most lesz fontos, hanem amikor felnő. Sok emberen látszik, hogy ki az akinek zűrős vagy csonka a háttere. Van bennük egy zavar, egy gát.

Azt ha nem működik max ő is nyilatkozik és nem látja többé. De én mint aki ezen keresztül ment, azt tanácsolom, hogy inkább adjon egy esélyt neki.

27N

#6 Ha nem vagy otthon a témában, légy szíves, ne írj hülyeségeket! A gyereknek is az az érdeke, hogy legyen apja is, meg anyja is, ebben pedig a bíróság maximálisan az apa segítségere lesz mindaddig, amíg normálisan áll a gyerekéhez. Felügyeleti jogra szinte semmi esélye nincs, de a láthatásra MINDIG is volt és lesz is. Ezzel a joggal nem élt 10 évig, de most talán megjött az esze. Őt is nagyon komoly vizsgálatoknak fogják alávetni, de ha nem látják akadályát, akkor bizony megkapja a láthatást.

Anyuka pedig ha ellenáll, akkor először pénzbírságot kap, később még nagyobb pénzbírságot, végezetül pedig még a felügyeleti jogát is elveszítheti, mert ugye hangoztatja, hogy nem valósul meg az ellennevelés, de azért leírja, hogy mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a láthatást....

1. A gyerek nem dönthet semmiről, mivel kiskorú, és nincs jogi végzettsége sem. A bíróság fog döntést hozni rengeteg tényezőt figyelembe véve, amiből csak az egyik lesz az, hogy meghallgatják arról, hogy ő hol szeretne élni.

2. Azt kérdezed, hogy: "Kötelezettség nincs?"

Mármint az apának.

De, van. Fizeti a gyermektartást, még ha meg is lett noszogatva ezügyben.

Ergo: teljesíti a kötelezettségét, így viszont jogokhoz jut.

Te is harcoltál a jogaidért (=az ő pénzéért), most meg ő száll harcba a saját jogaiért (= a láthatásért). Ugyanúgy meg fogja kapni láthatásra a gyereket, mint ahogyan te megkaptad a gyermektartást.

3. "de nem tudtam, hogy olyan lesz, mint amilyen lesz"

A gyerek apját te választottad, kár mentegetőzni, vagy mosdatni magad. A gyereketek egyáltalán nem kérte az életét, és ha választhatott volna, ő biztosan nem olyan szülőket akart volna, akik csonka családot, meg bírósági hercehurcát akasztanak a nyakába 13 évesen...

Egyedül a te hibád, hogy ilyen apja van. Kinek kellett volna látnia, hogy alkalmatlan a szülői feladatokra? A szomszédnak?

A helyedben megprópálnám elkerülni a bírósági eljárást, mert az lelkileg is meg fog viselni mindannyiótokat. Plusz egy csomó pénzeteket el fogják vonni az ügyvédek, perköltség, büntetések, stb....

Vedd tudomásul, hogy az apának joga van a gyerekéhez! Te is inkább a gyerektartásért harcoltál, pedig kérhetted volna egy egyszerű lemondónyilatkozatot is. Ha hivatalosan lemondott volna az apa gyerekéről, akkor, amikor évekig nem volt rá kíváncsi, akkor most nem lenne joga látni, vagy bármikor megbolygatni az életeteket. Így viszont van. De akkor nyilván tartásdíjat sem fizetne.

Te harcoltál a pénzért. Ennek meg ez a következménye.

Egy 13 éves gyerekneknek nem lenne szabad rettegnie "még az apja nevétől is", pláne meg nem úgy, ha eddig nem is volt közöttük semmilyen kapcsolat.

Biztos, hogy nem nevelted ellene?

Egy egészséges, támogató környezetben felnövő gyerek nem retteg ok nèlkül senkitől.

Apuka adott okot rá, hogy a gyerek rettegjen tőle? Vagy azért retteg, mert a jelenlegi környezetében élők elmondásai alapján kialakult egy negatív kép az apjáról?