A jó tulajdonságok megszépítik, a rosszak pedig megcsúfítják az embert?

Hosszabb távon igen. :)

Én megfigyeltem, hogy ha nekem valaki bejön akkor azt ha nem is szép, de nekem ő a legfontosabb,és valahogy nem nézem a külsejét sem, meg a belső tulajdonságait sem, mert érzelmileg sokat jelent és akkor valahogy mindent elfogadok tőle.. nagyon sokszor kell durván átvágnia hogy felszálljon a rózsaszín köd a szemem elől, de ha meg felszállt akkor meg már nem érdekel.Tehát nálam kitudja váltani egy rondább, nem mindenben makulátlan lelkületi pasi is hogy rózsaszín szemüvegen keresztül lássam és nem értem én se magam, de akkor abban az állapotomban minden jó amit tőle kapok.. tehát valahogy semmi nem függ össze semmivel és nincs benne semmi logika. Aztán ha elmúlik az érzelem akkor én szoktam a legjobban csodálkozni, hogy tudtam ezzel a ronda, hülye pasival járni.

Számomra egyértelműen igen. Volt olyan barátnőm, akit eléggé félreismertem, és addig külsőre is szépnek láttam, aztán amikor kiismertem a valódi jellemét, már nem értettem, hogy voltam képes hozzá vonzódni.

Ez nem igaz.