Ti mit tennétek ebben a szituációban?

Érthető, hogy idegen helyen kissé (vagy nagyon) elveszettnek érzed magad. Döntöttél. Jól vagy rosszul rajtad is múlik. Ahogy más is írta: hozd ki belőle a legjobbat.

Segítsd a párodat. Ha mással nem azzal, hogy elfoglalod magad és nem egy búskomor nőhöz megy haza. Gondolj bele: ha bejön neki itt az élet Te is profitálsz belőle. Nem egy rakás szerencsétlenségre, hanem TÁRSra van szüksége. Ő dolgozik, Neked most az a feladatod, hogy támogasd. Ezt úgy tudod megtenni, ha rendben vagy. Akkor tudod örömmel hazavárni ha Te is örülsz. Neki is új minden mint Neked, ráadásul új emberek között dolgozik 8 vagy akárhány órát, olyan dolgokban kell megfelelnie amiről halvány gőze sincs. Ezek után otthon még Téged kell vigasztalni.. nem hiszem, hogy sokáig fogja bírni. Biztosítsd neki a hátteret ahogy tőled telik. Például Keress magyarokat. Mindenhol ott vagyunk, tehát csak idő kérdése, hogy találj néhányat. Egy évért is érdemes annyira megtanulni a nyelvet, hogy eligazodj valamelyest. Ha van okostelefonod van térképed is. El se tudsz tévedni. Biztos vannak ott is kis boltok ahol türelmesek Veled és lehet, eleinte szótárral, később már pár szavas beszélgetésből kiindulva ingyen nyelvtanfolyamot kapsz a helyi zöldségesnél, a parkban ülve vagy a nevezetességek előtt sétálva (én pl. itthon mindig arrafelé megyek ahol lehetnek turisták, hogy legalább hallgassam mit beszélnek az általam tanult nyelven). Ha tudsz varrni, kézműveskedni, verset írni vagy bármi mást csinálni foglald le magad. Rendezkedj a lakásban, vegyél virágokat, vagy keress bármit ami lefoglal. Szervezd a visszajövetel utáni életeteket. Tartsd a kapcsolatokat a neten (de ne akaszkodj senkire). Próbálj valamilyen távtanulást ami a szakmádhoz kapcsolódik. Esetleg vállalj neten keresztül angol-magyar fordítást, vagy távmunkát (angol tudással előbb találsz mint magyarral). Lehet, nem ezek a megfelelő ötletek, de ha akarsz biztos találsz magadnak elfoglaltságot. Ha begubózol csak magadnak és a párodnak teszel rosszat.

Ezt elotte kellett volna megkerdezni, akkor irtuk volna hogy eszedbe ne jusson ezt a hulyeseget megcsinalni :)

Siman benne van hogy megbuggyansz otthon, sajna lattam ilyet kozelrol, pedig ott gyerek is van.

Sok joval nem tudlak biztatni. A helyedben en nagyon surgosen hazamennek es folytatnam a sulit. Az volt a legnagyobb baromsag az egeszben.

Németországban jártam így pár éve, ahogy most te. Párom jó munkát kapott, nekem nem sikerült, nem is szerettem. Próbálkoztam azért. Rossz élményként éltem meg én is.

De azért ennyire ne legyél kétségbe esve. Én még angolul is épp, hogy gagyarásztam, még is elboldogultam.

Menj bevásárolni, sétállni. Nagyon egyedül fogod magad érezni, de jobb mint a 4 fal között. Volt, hogy én is eltévedtem párszor, nem ügy.

Nekünk normális internet sem volt. Nagyon pénzszűkében voltunk. A tv-ből tanultam és szótáraztam ki a németet. Nektek, amint látom, van internet. Kezdj el tanulni katalánul és spanyolul is. Közben nézd a tv-t, jogy szokjad a beszéd ritmusát.

Szabad idődben olvashatsz is. A netről sok jó könyvet le lehet tölteni. Anno ennyivel is bolog voltam, amikor lett kártyás internetünk.

És mégvalami. A tanulmányaidat nem lehet levelezőn folytatni?

Szerintem baromi onzo dolog amit a baratod csinal. Te hagyd ott az iskolat, csaladot, orszagot, mindent, menj el a vilag vegere egy ures lakasba, csak hogy ne legyen egyedul meg legyen aki mosson ra.

Nem sok jot jelent ez az egesz a jovore nezve...

Eleve az allast is mar ugy kellett volna megpalyazni hogy megbeszeli veled elore.

Én kereskedelmi dolgozóként pont minden szabadnapomon marhára egyedül vagyok itthon. (Mert ügye a vasárnapot muszáj volt elvenni tőlünk. Nehogy már találkozzunk a családunkkal véletlenül.)

Szóval én nem hisztiznék a helyedben, hogy egyedül vagy. Tanulj, csináld meg a házimunkát. Tekeregj a városban. Keress valami állást. Kezdj magaddal valamit.

" ha szerinted ez egy értékes élet, akkor csak gratulálni tudok."

Nem lehet mindig jó, kérdező. Tudom, eddig a szüleid védőhálója megtartott, de a való életben sokszor fogsz olyan helyzetbe kerülni, amikor áldozatokat kell hozni azért, hogy később jobb legyen. Egy bankár nem azért fekteti be a pénzét, mert annyira szeretne megszabadulni tőle. Hanem azért, hogy KÉSŐBB többet kapjon vissza. Ugyanez van az életben is. Befektetsz egy rahedli időt//energiát, ami később (jó esetben) kamatostul megtérül.

50 is elmúltam, amikor a nejemmel nekivágtunk a világnak. 600 € volt az össz pénzünk, amikor kijöttünk Németországba. Ő gagyarászott németül, én egy büdös kukkot se tudtam. Koromnál fogva az angol se ment, hiszen az én időmben csak az oroszt kellett tudni. (Meg némi latint, de az egy másik történet.) :-))

Hat hétig az autóban laktunk, mire találtunk munkát és szállást. Nem sokra rá másik városba költöztünk, már rendes lakásba, és bejelentett munkahelyre. Mármint ő, mert nekem az első évben nem volt munkám. Otthon történelmi regényeket írtam szabadidőmben, itt még az sem ment. Nem vagyok egy nyelvzseni, és nagyon keveredett bennem a magyar a némettel. Szar volt egész nap egyedül egy lakásban, de túléltem. Később dolgozni kezdtem. Arról természetesen szó sem volt, hogy végzettsége(i)-mnek megfelelő munkát találjak. Segédmunkát! Olyat, amit Helmut megalázónak tart elvégezni. De amíg azt csináltam, addig is emberek között voltam, és óhatatlanul is tanultam a szokásaikat a nyelvüket.

Szóval ne gubózz be. Amíg nem találsz más lehetőséget, menj sétálni. A napfényre szükséged van, az termeli D vitamint, amit nem véletlenül hívnak "jólérzemmagam" vitaminnak is. Meglátod, hogy ragadni fog rád a nyelv.