Jól gondolom, hogy ha valóban értékelne engem, akkor ő is lépne már valamit?

Tavaly beszélgettünk itt egy felnőtt nővel, szimpatikusak voltunk egymásnak a levelek alapján, aztán ő eltűnt, én meg hagytam nagy csalódottságomban, mert nem írtam vagy tettem semmi olyat, ami erre okot adott volna neki. Aztán a múltkor egy válaszom kapcsán rám írt, ismerősnek tűnt a felhasználóneve, rákerestem a régi üzenetek között, és rájöttem, hogy mi már beszéltünk. Említettem neki ezt az eltűnés dolgot, mondta, hogy sok munkája és gondja volt, bocsánatot kért, és megegyeztünk, hogy tovább beszélgetünk, rákérdezett, hogy van-e barátnőm. 2-3 levél után újra eltűnt, pár napra rá írtam neki, hogy itt akarom hagyni az oldalt, ezért megadtam neki az elérhetőségeimet (a fb-ot is, tehát ha akarta, akkor megnézhette a külsőmet is). Az volt a válasza, hogy szimpatikus vagyok neki, és beszélhetnénk-e skype-on. Megírtam, hogy az nincs, de ott a fb-om is, az e-mail címem, a számom, aztán most egy jó hónapja megint semmi. Én már ott tartok, hogy ebből ennyi elég, mert azt érzem, hogy a szép szavak mögött nincs semmi tartalom. Nyilván megértem és tolerálom, ha valakinek sok a dolga, néha az én fejem fölött is majdnem összecsapnak a hullámok, de úgy gondolom, hogy ha tényleg tovább akarná vinni a dolgot, és valóban fontos lennék neki, akkor bármennyi dolga is van, tenne valamit. Mert ezek szerint akkor csak én próbáltam fenntartani a beszélgetést. Ja és nem hinném, hogy csak valami kamus lenne, csak kicsit rosszul esik, hogy megint én tettem bele többet egy beszélgetésbe, és nincs semmi eredménye. Szerintetek neki is lépnie kellene már ilyenkor valamit? Én már belefáradtam, és úgy érzem, megtettem, amit tudtam.