Összejönnél olyan emberrel, akinek már van egy gyereke valaki mástól, de egyedül neveli?

Igen, nem jelentene gondot.

Elvált nő és anya vagyok, de emellett ember és nő is.

A volt férjemmel is kultúráltan, normálisan váltunk el, nincsenek lezáratlan érzelmi és/vagy anyagi dolgaink.

Nálam pl. az sem akadályozó tényező, hogy gyakran része lenne az életemnek: külföldön él és dolgozik, így nem része a mindennapjaimnak és ez így helyes.

A gyermekemet pedig normális értékrend alapján nevelem, szeretem őt, de nem az univerzum közepe, magamat nem csak és kizárólag xy anyjaként definiálom.

Önálló, munkájában is sikeres szakember, igényes nő is vagyok amellett, hogy anya is. Ezek a szerepek nem zárják ki egymást.

Biztos vagyok abban, hogy vannak olyan apák is, akik hasonlóképpen gondolkodnak.

Nem.

21/L

Én már kétszer jártam igy, és a válaszom: SOHA TÖBBÉ.

Hogy miért? mert megszereted a gyereket, és ő is téged, viszont ha nem működik a párkapcsolat, akkor a gyerek sérül. Mellesleg arról nem is beszélve, hogy nem a gyerek, hanem a gyerek anyja nem tudja legtöbbször elviselni, ha pótanyukája vagy pl hétvégente a gyerekének. Megy a kötözködés.. és hát a gyerek mindig első helyen lesz (ami egyértelmű, és így is kell lennie), tehát, ha az ex felhív, hogy most épp a kislány tüsszögött egyet, akkor számíts rá az apukája ott hagy téged és a csapot meg a papot, hogy rohanjon.. általában semmiségek miatt..a gyerek pedig szeret, és a végén azzal zsarol a pasi, hogy na de a gyereknek mit mondjak? Érdemes ezt végig gondolni!

egyszer volt rá példa, de biztos hogy soha többet.

az ex barát/apuka mindig ott volt a háttérben, állandóan alkalmazkodni hozzájuk, minden hétvége el volt bäszva az ex miatt mert éppen vagy lepasszolta a gyereket mert nem volt kedve hozzá.

vagy éppen 10 percenként telefonált mindenféle mondvacsinált indokkal.

szóval köszi de egyszeri tanulópénznek elég volt.