Szerintetek mennyire igaz az a mondás, hogy ha még nem változtattál, az azt jelenti, hogy nem fáj eléggé? Nektek mikor jött el az a pont, amikor már fájt annyira, hogy változtassatok?

Ismerek pár ilyen embert, akik állandóan panaszkodnak, hogy nekik milyen rossz a kapcsolatuk vagy a házasságuk már hosszú évek óta csak panaszkodnak, boldogtalanok a barátjuk, barátnőjük , férjük, feleségük mellett, sírnak rínak, éssssss akiket ismerek mind egy szálig simán el tudnának menni mindegyik dolgozik, mindnek van pénze, mindegyiknek van hová mennie, de nem.....

Inkább maradnak a rosszban a boldogtalanban , a rakás sz**ar kapcsolatban ahogy mondják....

Ergo ennek is van egy olyan oldala, hogy ha valóban annyira rossz lenne elmennének....

Van saját tapasztalatom mindkét helyzetről, tudom, hogy milyen az, amikor valaki beleragad egy rossz kapcsolatba, és nem mer változtatni, mert fél az ismeretlentől, meg azt is, amikor ugrik egy salto mortalét, bekötött szemmel, mert azt mondja, hogy bármilyen rossz is jön, az csak jobb lehet, mint ez.

Nekem nem fájt, de azt éreztem, hogy vesztegetem a hátralévő, maradék időmet, ezért változtattam, és nem bántam meg.

Szerintem teljesen igaz a mondas!

Pont első sorból figyelek most is egy ilyen kapcsolatot ahol a hölgy állandoan nekem panaszkodik az uráról!Allitasa szerint minden szar,meg ettol mar barmi jobb lenne!Meg hogy valtoztatni fog,es erre lehetosege is van!(es valoban tudom hogy lenne ra lehetosege)De semmi!Lassan egy éve ezt hallgatom,a folyamatos panaszkodast stb....megsem kepes semmit tenni a sorsaert!Ezek szerint tenyleg nem eleg szar meg a jelenlegi kapcsolata,vagy mazohista,vagy csak siman ennyire buta...esetleg mind a három!

Röhej de én is benne vagyok egy hasonlóban.

A hölgy , szintén van férje, csak a panaszkodás megy , de már évek óta, csak jelenleg 8 hónapja én vagyok aki hallgatja, boldogtalan, szomorú, nem érzi jól magát, feszült, ideges már évek óta a házasságában, sok a vita, És ő is simán el tudna válni van hova mennie, van munkája, van jó keresete, de még is vele van, pedig a gyerekek sem kicsik már......

Csak az a baj, hogy akkor az ilyen ne sírjon.

Teljesen igaz szerintem. Ha valaki rosszul érzi magát egy kapcsolatban, de nem lép, akkor még nem elég szar.

Nekem egy 10 hónapos kapcsolatból az első 3 volt boldog. Szóval kb 7 hónapig tűrtem. Teljesen felesleges volt ez is. 3 hónap után jöttek elő az exemből olyan tulajdonságok amiket korábban nem mutatott: a beteges féltékenység és az irányításmánia szép fokozatosan előkerült nála, egyre több lett a veszekedés.

Akkoriban még próbáltam beszélni vele, nagyon sokszor igyekeztem megértetni vele, hogy semmi oka nincs az ilyen viselkedésre, és azt sem tűröm, hogy irányítani akarjon. Nem volt rá hatása, csak ígérgetéseket kaptam, hogy megváltozik, de semmi nem lett belőle. 2 nap múlva ugyanúgy folytatódtak a hisztériás rohamok.

Végül az egyékszakás kalandja miatt mondtam ki, hogy részemről vége van. Akkor telt be a pohár. Utána elcsattant 2 pofon is. Az elsőt ő adta amiért szakítottam, én pedig visszaütöttem. Utána még veszekedtünk egy sort, majd elhagytam. 30/N