Ti is kiakadnátok?

Közel egy éve van barátnőm, és váltásban nálam, vagy náluk alszunk, vagy néha külön, persze. Egyik nap náluk aludtunk, én elmentem dolgozni, de nagyon rövid volt a meló, gyakorlatilag 2 óra alatt végeztem. (Ez ilyen időszakos fizikai munka amúgy, nemsokára már majd a szakterületemen dolgozhatok.) Bevett szokás szerint a Nyugatinál szoktunk talizni, vagy visszaslattyogok hozzájuk. De mindkét esetben szoktam írni, telefonálni, mikor végzek, hol vagyok, mikorra érek. Ez alkalommal azonban semmi ilyen nem történt, mivel az előzetesen beharangozottak helyett órákkal előbb, dél előtt jóval végeztem, szóval gondoltam meglepem.

Lent bementem kóddal, de odafent a bejárati ajtón már csöngettem. Nyitja az ajtót a barátnőm, rendkívül meglepett arcot vágva. Azt mondja, van egy kis bökkenő. Kérdem mi, de ő elindul befelé, nézzem meg. A szobája ajtajában úgy felment bennem a pumpa, mint még talán soha. Egy idegen csávó hevert az ágyában. Ekkorra a barátnőm szája sarkában mosoly bujkált, de én cseppet sem találtam viccesnek. El akartam pusztítani a krapekot. Még is indultam, mert hát, hiába van teljes bizalmam a barátnőmben, rögtön valami megcsalásra gondoltam, ebben a rendkívül félreérthető helyzetben: váratlanul hazaállítva egy idegen sráccal az ágyában találom... Elém ugrott a barátnőm, mondván nem az van, amire gondolok, egyszerre volt ijedt és vigyori.

Azt mondta ez Gergő, a bátyja haverja, és egy éjszakára vendégül látja a család, és mivel csak az ő szobájába van franciaágy, nála fog aludni, úgyhogy nekem el kell mennem haza. Hát, ki voltam, mert ha esetleg igaz, akkoris miért nem a földön alszik, miért a barátnőmmel. És még engem is eltolnak a képből. Nagyon dühös vagyok erre a Gergőre.

A barátnőmben persze maximálisan bízok, még időm hogy őt is zavarja az idegen a szobájában. Elviharzottam tőlük.