Napi poén: beoltott egy nő tök ismeretlenül, hogy nem mertem leszólítani. Mi a fene? Most ez az új stratégia?

Előzetes default skillek a körülmények értelmezéséhez:

Én: 3/10-es pasas, fehér, ütött-kopott, rozoga, fehér Fiat Tipo.

Csaj: 8/10-es, napbarnított, vékony testalkatú, szép arcú, lenge nyári öltözetű, amolyan "egyetemista" kinézetű nőszemély.

Ma estefelé leugrottam kocsival az egyik hipermarketbe. Nem volt kajám a hét második felére, mindig előre bespájzolok, ne kelljen mindennap feleslegesen a gázolajat pazarolni.

A hipermarketben: feltűnik egy aránylag elég jó kiállású csaj, olyan 20-22 év körüli, 8/10-es. Végigmértem, hm, nem rossz, gondoltam magamban. Aztán haladtam tovább a dolgomra, mert hát végtére is most mit vergődjek rajta. Mit ad isten, mögém áll, leveszi a salgópolcról ugyanazt azt az ásványvizet, amit én. Oké. Két sorral "később" szintén mögém áll, és leveszi ugyanazt a csirkemell-filét. Oké. Aztán ugyanezt eljátssza az energiaitalnál, a búzasörnél és az erős paprikánál.

Aztán kint haladok a kocsim felé a bevásárlókocsival, egyszer csak mellém teremtődik, aszongya':

"Azt hittem, vagy olyan tökös, hogy legalább leszólítasz, vagy valami. Na szia!"

Ühü, jól van, kislányom! Veled mi van? Kellett neki egy kis "csalódós" előzmény az esti romantikus drámához, legyen min sírdogálnia, hogy a sokadik pasiban kellett csalódjon? Vagy mi? Miért is kellett volna, hogy leszólítsam? Hazajöttem, elpakoltam, közben kuncogtam magamban, aztán kiírtam ezt a kérdést.