Ti h viselnétek a folytonos kritizálást?

A párommal ma elmentünk a tesójához. Mondtam neki, h majd én vezetek, ő nyugodtan igyon velük, úgyis ritkán találkoznak. Minden okés volt az est folyamán.

Elindultunk haza, betévedtem a város olyan részébe egy útlezárás miatt, ahonnan nem tudtam a főútra hogyan kimenni... Volt egy rész ahol kilehetett volna, de behajtani tilos tábla jelzéssel. A barátom erősködött, h ott menjek ki, nincs rendőr stb. Nem mertem,inkább visszamentem oda ahonnan betévedtem és egy másik irányból keveredtem ki a városból. Ezután folyamatosan azt mondogatta, h én milyen béna vagyok, h többet biztosan, h nem én vezetek... és még sorolhatnám. Amúgyis ritkán kerülök volán mögé, így még óvatosabban vezettek, ez a negatív kommentár meg aztán pláne nem hiányzott... Alig vártam, h hazaérjünk. Az autóból kiszállva rögtön odaadtam neki a kocsikulcsot, h ezentúl ha megyünk valahová akkor csak ő...

Nagyon rosszul esett, ahogy ennyire kritizált és ráadásul utána még oktatott is, h mikor mit csináljak vezetés közben, még mindig a hatása alatt vagyok, mindentől teljesen elment a kedvem és sírni tudnék! Sajnos nem ez az első eset, h ennyire keresi bennem a hibát! :(